Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Pálfalvi Lajos: Mítosz és politika (A lengyel emigráns irodalom szervezeti formái, központjai és publikációs fórumai) (tanulmány)

Gombrowiczot nem találták közérthetőnek, Miioszt a rezsim szökött diplomatájaként, afféle kriptokommunista emigránsként támadták.

1967-ben Michal Chmielowiec veszi át a lapot, megpróbálja modernizálni. Az új emigrációból megnyeri Htuskót, Jan Kottat és Mrozeket. Az evolucionizmus jegyében nő az érdeklődés a hazai változások iránt. A következő szerkesztőváltás után gyengülni kezdenek az újító tendenciák. A Wiadomoáci már csak a saját jubileumait és a „Grydzewski Akadémia” tagjait ünnepli. Süllyed a színvonal, a folyóirat évtizedek óta bejáratott állandó rovatokkal rendelkező családi magazinná válik.

A párizsi Kultúrának nincsenek háború előtti előzményei, a szerkesztőség már az emigrációban jött létre. A Kultúra főszerkesztője 1947 júliusa, az első szám megjelenése óta máig Jerzy Giedroyc.

A harmincas években Giedroyc a Mezőgazdasági Minisztérium hivatalnoka, a Bunt Mlodych, majd a Polityka című független folyóirat körül szerveződő reformer csoport tagja. A szerkesztők többször is összeütközésbe kerülnek a cenzúrával, Gi- edroycot internálással is fenyegetik. Erre az időszakra vezethető vissza a Kultúrának az a hagyománya, hogy mindig szemben áll a nacionalista tendenciákkal. Több évtized távlatából Giedroyc így értékeli a nacionalizmust egy interjúban: „e magatartás miatt veszítettük el 1920-ban az egyetlen esélyünket. Jó példa erre a rigai békeszerződés, amelyben lemondtunk Minszk vidékéről, mert nem volt semmi elképzelésünk Belorussziáról. A pártok, beleértve a Nemzeti Pártot is, egyedül abból indultak ki, mit tudunk lenyelni, lengyelesíteni. Elvesztettük Vilnát; Zeligowski puccsa után még Pil- sudki hívei is olyan propagandát folytattak, hogy Vilna környékét önálló vajdaságként csatoljuk Lengyelországhoz. Elvetették az autonómia koncepcióját. És ez volt az egyetlen és utolsó esély Lengyelország nagyságára.”

1939 őszén Giedroyc Bukarestbe kerül. 1941 márciusában Isztambulba megy az angolokkal, majd Palesztinában csatlakozik a Kárpáti Dandárhoz. A Közel-Keleten belép Anders tábornok hadseregébe, amely 1942-ben hagyja el a Szovjetuniót. Megismeri a Propaganda Osztály főnökét, Józef Czapskit, aki azóta is a Kultúra legbelsőbb köréhez tartozik. Ekkor kezdik a könyvkiadást: „Ez egy kis Lengyelország volt, saját színházaival, kiadóival, nagyszerű iskolarendszerrel.”

1943-ban — miután többször is összeütközésbe került az angol katonai cenzúrával - eltávolítják a propagandától. A háború vége felé Olaszországban már összeáll az a csoport, amely máig meghatározza a Kultúra arculatát.

A háború előtti orosz emigráció tapasztalatai alapján Giedroyc úgy ítéli meg, hogy hosszú távon nincs jövőjük az emigráns szervezeteknek, ezért inkább kiadót kell alapítani, mert „csak a szó számít”. Londonban nehezen talál támogatót, a legtöbben úgy ítélik meg a helyzetet, hogy folytatódik a háború, most már a Szovjetunió ellen, és mindnyájan hazatérhetnek Lengyelországba. 1946-ban már számolni kell az emigrációval, Giedroyé ekkor megnyeri Wisniowski tábornok támogatását, aki az ún. társadalmi alapból kölcsönöz pénzt a kiadóalapítás céljaira. 1946-ban, Rómában megalakul az Instytut Literacki — Casa Editrice Lettere, beindul a könyvkiadás, de nem elég nagy az érdeklődés, olasz megrendelést pedig a helyi konkurencia miatt nem kapnak. Mivel a Vatikán sem ad pénzt (Lengyelországnak akarnak vallásos könyveket nyomtatni), teljesen az emigráns olvasóra vannak utalva.

1947 júliusában Rómában megjelenik a Kultúra első száma. Józef Czapski a II. Hadtest és a Tájékoztatási Minisztérium párizsi kirendeltségének vezetője lesz, Giedroyc ekkor úgy ítéli meg, hogy Olaszország a lengyel ügy és az európai politikai folyamatok szempontjából periférikus, ugyanakkor a konzervatív londoni emigrációval is elég rosszak a tapasztalatai, ezért a kiadó áttelepül a Párizs környéki Maisons- Laffitte-ba, amely néhány év múlva a lengyel emigráció legfontosabb irodalmi központja lesz. A második számtól kezdve itt jelenik meg a Kultúra.

Giedroyc példája Herzen lapja, a Kolokol. A Kultúra kezdettől fogva tagadja a Wiadomosci izolált emigrációs koncepcióját, támadja politikai konzervativizmusát. Ju926