Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Holló András: Ostrom, Pásztor (versek)
HOLLÓ ANDRÁS Ostrom Vajon min múlik az, hogy egy fájdalom lassú és befelé való vérzésben, vagy gyorsabb, kifelé való könnyezésben talál-e levezetődést szabadon? E lhagyatottabb vagyok, amikor a kozmosz minden csápját odavonzom a szívemre, mint virágok mocsarakon. Hogyha az ember képes volna arra, hogy ne tegyen föl önmagának olyan kérdéseket, amelyeket komolyan megválaszolni nem lehet, csak arra kérdezzen rá, amire van válasza: ember-voltát nem töltené be soha, s lezüllene, bár nem lenne kudarca. Azt hisszük: hogyha belépünk a tóba, vizet fölzavarunk - a „nagy egészben” fontos tényezőnek számítunk, mígnem azt tapasztaljuk mi lehangolódva, hogy nem vetünk hullámot a tóban: az életünk és halálunk visszhangtalan - az emberi lét épp emiatt dráma.
