Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Vekerdi László: Csurka István: Új magyar önépítés (esszé)
VEKERDILÁSZLÓ Csurka István: ✓ Uj magyar önépítés A politikusok - feltehetően hivatásszerűen - mindig is félreérthetően beszéltek, az íróknak meg - kivált a költőknek és drámaíróknak - úgyszólván szakmai eszköztárukhoz tartozik a többértelműség. így aztán, ha író politikussá válik vagy politizálásra adja a fejét (illetve a tollát), többnyire félreértések és félremagyarázások halmaza fogja követni megnyilvánulásait. A Tanú fogadtatásáról szóló monográfiájában Monostori Imre példaszerű alapossággal szedett össze egy csokorravaló egykori torzképet Németh László országépítő elképzeléseiről, a Kisebbségben körül felbuijánzó félreértés-vadonban pedig maga Németh próbált rendet teremteni, szokott szótaláló leleményességével szállva síkra a róla formált „fantomok ellen”. „Gulyás Pál mondta - íija -, hogy ha az emberek nem érintkeznek, »fantomizálják« egymást. Két táborba sodrott írók egymás körvonalaiból azt fogják föl és azt képzelik tovább, ami egy ilyen fantomot táplálni tud. Van ebben valami a félelemből, a védekezésből és a lustaságból.” Németh azután sorra vette és szétszerelte a KisebbségbenríA gyártott fantomokat, igazában azonban meglehet csak évek múlva jutott el ó is a fantomizálás gyökeréhez, amikor maga nevezte sok tekintetben hibásnak torzképeket kiváltó szenvedélyes röpiratát. Leginkább ugyanis azok a fantomok közveszélyesek, amelyeknek van némi reális magja, ha mégoly csekély is. Azt azonban nem mindig könnyű megmondani, olykor még hosszú évek múltán se, hogy van-e egy nagy íróról készült fantomnak reális magja s micsoda. Példa lehet rá legutóbb Lánczi András okos és rendkívül jól dokumentált tanulmánya, amelyben Csurka drámáiból egy markánsan „modernségellenes” politikai magot elemez ki, melynek „fó vonásai: fővárosellenesség (a történeti előzményeket figyelembe véve ebben beleértendő bizonyos idegenellenesség is), értelmiségellenesség, a Nyugattal és a nyugati racionalizmussal szembeni ellenséges érzület.” S bár Lánczi maga is észreveszi, hogy Csurka hősei „valójában a modernséggel nagyon is összhangban lévő aktivista életeszményt vallanak”, mégis kategorikusan leszögezi, hogy „drámái tanúsága szerint Csurka akkor fordult a rendszer ellen, amikor teljessé vált a felismerésé, hogy a szocializmus a modernség egyik válfaja.” így voltaképpen „Csurka szemlélete éppúgy modern, mint azok a felfogások, jelenségek, amelyeket bírál. Az ő modemségideálja azonban tipikus harmadikutas modernizációs elképzelés: úgy haladni, hogy semmit ne veszítsünk közben el.” Hirtelenjében 866
