Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
SERGIUSZ PIASECKI Egy vörös tiszt naplója J. V. Sztálin elvtársnak (1939. szeptember 22., Vilnius) Az éj sötét volt, mint a fasiszta lelke, mint egy lengyel pán szándékai, mint egy angol miniszter politikája. De nincs olyan erő a világon, amely feltartóztathatná a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg katonáit, akik büszkén és repesve törnek előre az egész világ munkásságának és parasztságának felszabadításáért a burzsoá járom alól. Tökéletesen sikerült meglepnünk az ellenséget. Én mentem elöl, lövésre kész pisztollyal. Utánam a többi harcos. A határon nem ütköztünk senkibe. Átmentünk a lengyel batárőrház felé. Mintaszerűen körülfogtuk, aztán gyerünk befelé. Élénkbe toppant egy elállatiasodott fasiszta katona. A mellibe nyomtam a pisztolyt, a legények meg szuronyt szegeztek rá.- Föl a kezekkel, pribék! Lefegyvereztük, azt’ hűzatunk befelé. Majd’ mindenki aludott odabenn. Ellen se szegült senki. Osszekapkodtuk a fegyvert az állványokról és kikapcsoltuk a telefont. Kérdeztem az egyik katonát: — Hun a parancsnokod? — Amott. Nézem, hát egészen sovány uraság. Még az is lehet, hogy munkássorból kapaszkodott- fel, elárulta a testvéreit. Az ilyen a legrosszabb. Kérdem tőle:- Te voltál a parancsnok? — Én — aszongya. — Miről van szó? Izibe megdübödtem, de nem volt időm elbánni vele. Csak aszontam nekije:- Számodra véget ért az uraskodás, mint ahogy az úri világ is Lengyel- országban! Épp elég lengyel vért szíttatok már! Ideje, bogy a magatokét okádjátok ki! Márpedig, igazság szerint őtet, meg vele az összes kapitalista csicskást ott helyben halomra kellett volna lőni, bár az is igaz, hogy kár a golyó az ilyen burzsuj dögökbe. De hát világos parancsunk volt: ,A foglyokat hátra- küldeni”. így aztán őrséget hagytunk velük és mentünk tovább. Majd elintézik őket az NKVD sasfiókái. Mert a mi időnk drága. Fontos harci feladat várt ránk. Nekivágtunk egyenest az útnak. Irány: Molodecsno. Csönd van... Sehol egy fény, sehol egy ember. Meg is voltam lepve. Hiszen olvastam én a lengyel uraságokról eleget, hogy ravaszak, mint a róka. Mi meg így túljártunk az eszükön. Beleptük őket, akár a hó. Eh, ha ezt az én Dunnyuskám látná! Ahogy büszkén és bátran ott léptettem az egész Vörös Hadsereg élén, mint a proletariátus védelmezője és 828
