Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Pálfalvi Lajos: A Nagy Medve szerelmese (Sergiusz Piasecki pályája) (esszé)

torságával. Örömét lelte a hírszerző szolgálatban. A rábízott feladatokat elvégezte, nem kímélte sem életét, sem egészségét.” Mindezt figyelembe véve az ítéletet tizenöt év börtönre enyhítették, ebből Piasecki tizenegy évet le is ült. .

Odabenn felkeléseket, éhségsztrájkokat szervez, kétszer is megjáija a hírhedt Swi^ty Krzyz-i börtönt. Közben megtanul rendesen lengyelül (húszéves kora előtt még nem tudott), apja buzdítására megpróbálkozik az írással, eredeti emberekről és elképesztő kalandokról kezd írni. Történeteivel nagy sikereket arat cellatársai körében.

Regénypályázatokon indul, de a börtöncenzúra évekig akadályozza ebben. Tehetségére felfigyel Melchior Wankowicz, a Rój kiadó társtulajdonosa, 1937-ben meglátogatja az írót a áwigty Krzyz-i börtönben. A határsávban cirkuláló csempészekről szóló önéletrajzi kalandregényével, A Nagy Medve szerelmeséve 1 Piasecki a két világháború közti lengyel irodalom egyik legnagyobb könyvsikerét mondhatja magáénak. Esetét szenzációként tálalják az újságok, Wankowicz akciót szervez a kiszabadítására Stanislaw Mackiewicz és a nagy tekintélyű regényíró, Kaden-Bandrowski részvételével. Egy neves ügyvéd kegyelmet kért Adam Chetmonski belügyminiszter-helyettestől e „morálisan újjászületett ember számára, aki előző életét jóváteszi azzal, hogy a börtönben, a vezeklés kínjai közepette támadt rendkívüli tehetségével gazdagítja a nemzeti irodalmat”.

Piasecki ünnepelt bestselleríróként szabadul, a foglyok tömegesen szeretnék követni példáját, nagy feladat elé állítva a börtönfelügyelőket: „a hatóságokat elárasztották a rabok kézirataikkal, Sergiusz Piasecki szabadon bocsátásának hatására tömegesen vetették bele magukat az »irodalmi« tevékenységbe, abban a reményben, hogy ezzel közelebb hozzák szabadulásuk időpontját. Eddig nem tapasztalt mértékben terjed a börtönökben a grafománia. A börtönparancsnokok, akiknek szolgálati kötelességük e kéziratok cenzúrázása, most ugyanolyan kínokat élnek át, mint a szerkesztők és a színházigazgatók, akiknek muszáj átnézniük a szabadlábon lévő gráfomén szerzők kézirathalmait.”

1938-ban Piasecki az első számú lengyel irodalmi folyóirat olvasóinak szavazatai alapján Andrzejewski mögött a második lesz.

1939 szeptemberében Vilnában tartózkodik, a környéken vészeli át a litván, a szovjet, a német, majd ismét a szovjet megszállást. Rés,:t vesz a földalatti fegyveres ellenállásban (1943-ban kitüntetik), a Fegyveres Harci Szövetségben, majd a Honi Hadseregben harcol. Egy időben a földalatti lengyel bíróság ítéleteit végrehajtó kivégzőosztag parancsnoka. O szervezi 1943 márciusában az egyik vilnai kollaboráns újság szerkesztője elleni merényletet. A lappal Józef Mackiewicz is együttműködött, ezért halálra ítélték, majd az ítélet végrehajtását bizonyítékok hiányában felfüggesztették. Nem sokon múlott hát, hogy Piasecki nem végezte ki az általa is kedvelt politikai regény legnagyobb lengyel - leendő emigráns - művelőjét.

1945 őszén hamis papírokkal „repatriál” az újonnan annektált nyugati területeken. 1946. április 30-án leplombált teherautón Nyugatra szökik, előtte Száz kérdés a Jelenlegi” Varsóhoz címen nyílt levelet ír Karol Kuryluknak, az Odrodzenie (Újjászületés) című hetilap szerkesztőjének, amelyben elhatározását a szólásszabadság hiányával indokolja.

Csehszlovákián és Németországon át Olaszországba kerül. Itt Melchior Wankowicz ismét segít rajta, személyesen jár közben Anders tábornoknál, hogy Piaseckit rovott múltja ellenére vegyék be a II. Lengyel Hadtestbe. 1946-ban a lengyel hadsereggel Glasgow-ba hajózik, leszerelése után Londonban, majd Hastingsben, végül St. Leonards-on-Seaben telepedik le.

A háború utáni évek igen kedvezőek Piaseckire nézve. A kiadók kedvence, a párizsi Instytut Literacki kiadja „csempész trilógiáját”, tizenhat nyelven jelenik meg A Nagy Medve szerelmese, nyilatkozik, interjúkat ad, politikai írásokat és vitacikkeket publikál az emigráns sajtóban, egy rajongója meghívja Hollandiába. 1947-ben belép az emigráns írószövetségbe.

825