Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Marlon (=Háy János): Jegyzetek a Beglervéghez
MARLON* Jegyzetek a Beglervéghez (1.) Anyám a kertben sétálva megsimogatott minden békát. Egy idő után a békák is megszerették őt és maguktól kitotyogtak az ágyások közötti keskeny útra, egy kis simogatásért. Valamelyik este hazatérve felvetettem a paplant, s alatta egy hatalmas zöld állat gubbasztott. Nyilván a kedvenc, anyám társaságából. A kanizsai beglerbégről a következő tanulságos történetet jegyezték fel: Tür- báli kedvenc szokásai közé tartozott, hogy Babócsa környékén halomra vagdalja a szép magyar leányokat, asszonyokat, vitéz magyar leventéket. Ám egy idő után elfogyott a préda, ki elhalálozott, ki pedig tehette még, a környező zsombékba menekült. Ekkor a néptelen falvak iszonytató látványától kétségbeesett Türbáli önnön magát végezte ki. Kardját hegyével fölfelé a földre támasztotta, s hatalmas hasával (a magyarok sosem tudták megérteni, miért van a törököknek olyan óriási hasa) ránehezedett. „Én halni is tudok, ki halni tud, Az ölni sem fél” Vajon honnét tudták a zsombékba menekült magyar leventék, aranyos vitézek, hogy immáron vége a kanizsai beglerbégnek, s az asszonyokkal, öregekkel, gyermekekkel visszatérhetnek felégetett lakhelyeikre? Vajon értesültek-e arról, hogy megszűnt a veszély vagy azóta is ott élnek a zsombék, rejtekében? Ha pedig előjöttek, vajon nem egytől-egyig lesoványodott, állati szintre süllyedt, megfélemlített emberek voltak, a falu gyávái, azok, akik nem mertek a beglerbéggel szembeszállni, s akik miatt — merem állítani — aranyos leventéink mind elpusztultak? Jegyzetek a Beglervéghez (2.) Éppen este, mikor végre megszerveztem, hogy eljöjjön, az ágy megtelik undorító, sikamlós állatokkal. Egyre csak hajigálnám ki őket az ablakon, de a nyomuk ott marad a párnán, s közben valaki figyel; kint sétál az ablak előtt: csak engem figyelhet, hiszen zuhog az eső, mi másért téblábolna ott, már mindenki hazarohant. Kilesi mit csinálok, vagy elkapja a nőt az ajtó előtt és nem engedi fel. * * Részlet Háry János: Marion és Marion című könyvéből. 813
