Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Pusztay János: Kapcsolataink a Baltikummal és a finnugor népekkel (tanulmány)
A JELEN Az érvényes kulturális egyezmény keretében a szerénynél is szerényebb lehetőségek kínálkoznak arra, hogy legalább a szakemberek (pl. a finnugor nyelvészet, néprajz, folklór, irodalom, történelem stb.) művelői, ill. az e tudományoknak helyt adó egyetemi tanszékek, akadémiai kutatóintézetek munkatársai hatékony, rendszeres együttműködési formákat (meghívások, ösztöndíjak, közös kutatások, expedíciók) alakítsanak ki az észtek, valamint a kis finnugor népek helyi kutatóival, kutatóhelyeivel. (A lettekkel és a litvánokkal az együttműködés még kevésbé alakult ki, hiszen e stúdiumoknak, mint említettem, nincsenek meg hazánkban az intézményi keretei sem.) A kisebb finnugor nyelvek anyanyelvű képviselőinek az oktatásba való bekapcsolására eddig nem volt lehetőség. (Szerencsés körülmények felismerésével a Janus Pannonius Tudományegyetem Uralisztikai Tanszékén volt néhány szemeszteren keresztül arra lehetőség, hogy egy mordvin és egy zűrjén anyanyelvű, tudományosan kvalifikált szakember oktassa anyanyelvét.) A kapcsolatteremtést tűztük ki célul, amikor - az akkor még Művelődési Minisztérium támogatásával - sor kerülhetett 1990 januárjában egy észt- és lettországi, majd márciusban egy mordvin-cseremisz-votják-zürjén körútra, végül a tartui egyetem, ill. a tomszki tanárképző főiskola meghívására szeptember-október hónapban egy négyhetes tanulmányútra az említett városokban. Hadd elevenítsem föl ez utóbbi két út néhány eseményét, néhány tapasztalatunkat. A Volga—Káma-vidékre tett utazás során útitársam, Keresztes László barátom, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Finnugor Tanszékének vezetője volt. A négy finnugor autonóm köztársaság egyetemeinek anyanyelvi tanszékeit, valamint a kutatóintézeteket látogattuk meg. Jártunk olyan városokban is, amelyek a közelmúltban még zárt városok voltak (Szaranszk, Izsevszk). Látogatásunk az egyetemek életében nagy eseménynek számított. Mind a négy köztársaság fővárosában működik egyetem. Az oktatás — mivel nyílt beiskolázású intézményekről van szó - orosz nyelven folyik. Kivéve az anyanyelvi tanszékeket, ahol a helyi humán értelmiséget képezik ki, itt anyanyelven folyik az oktatás. A helyi tömegtájékoztatás kétnyelvű, bár az orosz dominál. Az orosz nyelvű sajtó mellett vannak nemzeti nyelvű napilapok, folyóiratok is. A rádiónak és a televíziónak vannak nemzeti nyelvű műsorai. (Az udmurtoknál a velünk készített tv-interjúban orosz szó még véletlenül sem hangzott el.) Fejlettnek mondható a könyvkiadás. A négy bejárt köztársaságban élénk irodalmi tevékenységet tapasztalhattunk, s a kiadók nagy figyelmet szentelnek a nemzeti nyelvű irodalomnak. A mordvin kivételével valamennyi köztársaság fővárosában működik - az orosz nyelvűtől független — nemzeti nyelvű színház. Műsorukon helyi szerzők mellett megtalálhatók az orosz és szovjet drámairodalom darabjai, de több világirodalmi alkotás is. (Egy korábbi utazásom során volt alkalmam megismerkedni a cseremisz színházzal, melynek színészei egyszersmind kitűnő hangadottságú énekesek is. Most éppen tájoltak.) A zűrjén fővárosban, Sziktivkarban viszont sikerült megtekintenünk egy mai zűrjén szerző modern (termelési) darabját zűrjén nyelven. A nézőtéren oroszul, tomácskészülék segítségével is figyelemmel lehetett kísérni a darabot. Az utcatáblák, az intézmények névtáblái a Mordvin ASZSZK kivételével kétnyel- vűek. A névadás viszont egy kaptafára megy, mindenhol ugyanaz a néhány politikus, esetleg író a névadó, s csak fehér hollóként találkozni jeles nemzeti személyiségek nevével. Az egyetemeken jó visszhangot váltott ki utazásunk célja. Kezdeményezésünk szerencsésen egybevágott a helyiek nyitási törekvéseivel és - talán — lehetőségeivel is. Most kezdenek tapogatózni a külvilág felé. (Érdekes volt megfigyelni, hogy a 76
