Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Darvasi László: Pompeji (vers)

DARVASI LÁSZLÓ

Pompeji

Emitt a prae, de hopp, amott a post, bolond, ki köztük mégis versbe’ ír, csak néhány lávakorty a házi koszt s arc nincs. Aztán majd gipszre ég a pír.

Holott a forma tényleg jó nagyon, gyengéden ringat: klasszikus hurok.

S ha nincs?! No és! A szót hát úgy hagyom, hiszen nem ettől függ, ki lóg amott.

Mi így, nem én, s nem ők. De létközép. Mindenből egy kis jót, s könnyed gonoszt, a vér, a szív, a föld, a sztyeppekép,. népemnek mű leszen, nekem riposzt.

Habár az életem kilóg picit, vont bél, farok, lábujj a pléd alól, de attól kellemes, hogy nincs licit, ez gipsszel megtöltött világakol.

A gipsz: arché. A testüreg,; kaland.

Akárki is lehetsz: az EnTeŐ.

Kitömve fent a lent, a földharang s az éggödör, szó... szó. Vezetsz, idő?