Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán I. (esszé)

életének minden módon való kellemessé tételével: adókedvezménnyel, nyaralási kedvezménnyel, szolgáltatásokkal. Hogy ne meneküljön el a nép ebből a durva hatalommal őrzött katlanból. Aki ki akart jutni a 70 x 25 kilométeres városból, az felkészülhetett a legrosszabbra. A határátkelőhelyeken végtelen sorok, legalább fél óra várakozás, kegyetlen ellenőrzés, az átvezető országutakon beásott rendőrök, esztelen sebességkorlátozás, büntetések, beszervezési kísérletek, megfélemlítés.

Hamburg volt az NSZK legtakarékosabb városa, a lakosság jövedelme cca 16 százalékát tette a takarékba. Nyugat-Berlin a túlsó végen jeleskedett 6 százalékkal s még a legdrágább településekhez is számított. Itt gurult talán a legtöbb (igen drága) nyitható tetejű autó, a belső tavakon mintegy 60 000 magányacht és vitorlás hemzsegett. A parkokban és erdőkben egymás lábára lépett a természettudatos kiránduló nép. (Még kutyástó is született.) Minden bizonnyal Európa legnagyobb költségvetését hozta a szórakoztatás és a kultúra kultusza. (Soha nem olvastam statisztikát a költségekről. Csak és csakis az eredményekről.) Egy majdnem kétmilliós város berendezkedett a rekompenzációs örömre, kényelemre, hogy elviselje a falon túli osztálybarcos ideológia szorítását. Saját hamis valósággal — egy hamis ideológia ellen. Rutinná vált a lét - anyagilag biztosított gyakorlattá. Bennszülöttek és látogatók kacagva másztak fel a fal békés oldalán felállított kilátókba, fényképeztek, fecsegve néztek át az iszonyatosan túlbiztosított gyilkos batárzárra, a tornyokban a gépfegyverekre, az elszánttá nevelt határőrökre, az idomított kutyákra, az önműködő golyószórókra. Szórakozássá vált a Mauerschau.

Ideátról pedig a végsőkig elkeseredett szökevények tucatjait, százait lőtték halomra-halálra az ideológia megszállottjai és kivitelezői. Ugyanazon nemzet fiai. Egymás ellenségeivé, egymás legfőbb ellenségeivé tett emberek - rokonok.

Megkérdezhetjük-e: kinek van joga ilyesmire? Megkérdezhetjük-e (Vörösmarty után jó idővel): ment-é az emberiség a könyvek által elébb? Az „eszmék” által, amiket minduntalan kisajátítanak. (Annyira, hogy a valódi eszmék a tömeg számára jószerivel már hozzáférhetetlenek.) Másként is fogalmazhatnánk: cuius media, eius religio. Merthogy a vallás, a modern hit már rég nem meggyőződés - csupán meggyőzés, elhitetés kérdése. Az pedig a tömegkommunikáció birtoklásáé.

*

Valamikor a 70-es évek vége felé egyszer megint Kelet-Berlinben voltam (az NDK fővár, sában). Egy ottani, jószerivel elfelejtett íróbarátom - aki ugyanolyan kevéssé dőlt be bármelyik hatalom csábításának, mint én - elvitt sétálni a Prenzlauer Berg (semmiféle hegy nincs ott, ld. ugyanúgy, mint Ferihegyen) sötét, komor, elhanyagolt utcáiba. November volt, nyirkos hideg. Az amúgy is rettenetesen barátságtalan város este még kihaltabb. A 7?ágháborús belövéseket őrizte a házak homlokzata, itt nem vezetett díszút, itt nem törődtek a látszattal. A járdák szakadtak, az épületek, az ablakok sötétek. Reménytelen környék. Az utcákon Trabantok, Wartburgok. Mindenki otthon ült és nézte a nyugati tévét, hallgatta a nyugati rádiót. Felkészült rá, hogy másnap a keleti tömb legszigorúbb hétköznapjaiba tér vissza fegyelme793