Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Simonffy András: Régi novellák, Történelemóra, Fekete-fehér - igen-nem, Lefelé a hegyen, Vodka (novellák)
szégyenkeztem, és tudtam, hogy meztelenre fogok vetkőzni aznap éjjel Pécsett, a Nádor szálló előtt; mégis nekik lett igazuk, mert amikor a nadrágomat gomboltam, nevetni kezdtek, volt aki kicsit sikított is, a harmadik gombnál pedig a mindenféle lovagok odaléptek hozzám és lefogták a kezem. En meg csak nevettem, olyan furcsán és olyan hangosan, mint tavasszal, amikor megvertek a töltés alatt. Igaz, akkor szaladtam is az utcán, és úgy nevettem; most nem szaladtam, hanem félmeztelenül álltam éjjel fél tizenkettőkor a Nádor szálló előtt. Ok továbbindultak, vége volt a mutatványnak, nem volt érdekes többé. Felöltöztem, és karonfogtam a lányt, aki tizenhét éves korában már abortált, és aki úgy hitte, hogy ezt senki sem tudja róla. A füléhez hajoltam, éreztem, hogy átjár a szerelem. Azt súgtam: — Szeretlek.- Én is szeretlek - mondta. - Kár, hogy be vagy rúgva.- Egy fenét vagyok.- Miért kellett levetkőznöd?- Miért ne? Szabad ember vagyok, vagy nem? És szeretlek.- Hagyj a hülyeségeiddel. Akkor mentünk felfelé a hegyen. Egyszer az égre néztem, és a fekete lombok között láttam, hogy a csillagok nagyon fényesen ragyognak. Talán holdfény is volt, és ha volt, akkor az úton bizonyára levelek halvány árnyai mozogtak. Mekegni kezdtem. Azelőtt semmikor sem tudtam ilyen élvezette! mekegni. Érdekes, még sohasem hallottam, hogy az emberek mekegtek volna. Vajon miért nem? Igen, most már jól emlékszem: holdfény volt, és én mekegtem. Gyula odalépett hozzám, és azt mondta: — Kérlek, ne mekegj. Döbbenten néztem rá: — Miért ne?- Nagyon kérlek, ne mekegj. Nem értettem. Eszembe jutott, hogy valószínűleg részeg vagyok, azért nem értem. Talán ő részeg? Szilárdan és egyenesen állt előttem.- Miért ne mekegjek?- Hülyeség.- Hülyeség az, ha mekegek?- Az.- És ha a kecskék mekegnek?- Az más. Azok kecskék. Hm. Nem értettem. Hiszen mindenki csak mekeg.- És ha a kecskék emberi hangon beszélnének, az kecskeszemmel hülyeség lenne?- Valószínűleg nem lenne hülyeség, de nagyon kérlek, hogy ne mekegj.- Jó. Nem mekegek. Éva tépett egy kis füvet, és a szájamhoz dugta: - Nesze, kecske, egyél egy kis füvet. - Nem ettem meg a füvet, hanem azt néztem, hogy így, a sötétben, látszanak-e a mellei. Akkor odajött a lány, aki tizenhét éves korában már abortált, és azt mondta: - Ugyan gyerünk már! - Hónom alá nyúlt, és vonszolni kezdett. Inas, vékony karja volt, és ahogy húzott, éreztem ezeknek az inaknak a feszülését. Mondom, ez mind akkor volt, amikor még felfelé mentünk a hegyen. Lefelé jövet énekeltünk. Énekeltek. Én lemaradtam néhány lépéssel, és 780
