Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Simonffy András: Régi novellák, Történelemóra, Fekete-fehér - igen-nem, Lefelé a hegyen, Vodka (novellák)
Régi novellák Valaha úgy jegyeztek műkritikusok, hogy íme; az új magyar novella. Nem értettem. „Egyéb”-re szelídíthető „x”-ességemmel voltam elfoglalva, míg végre, hat év után, már megjelent és visszhangos Lázadás reggelig című novelláskönyvem után felvételt nyertem az esti tagozatra. És olasz szakra, egyéni levelezőként. Itt tudtam meg, mi az; novella. Frissecske. Gyors reagálás, egy életképben, sorsban sűrített pillanat. Megjelenítése valaminek, ami rögzítendő, s mégis röppenő - vélemény, de túl a pösszeneten (tárca), túl a ragozáson (publicisztika). Magyarán: Boccaccio. Nála a pestises Firenze elől fiesolei római villákba menekült iljak meséltek novellákat egymásnak, a goethei világirodalomban először. Ezek meg itt a - később legendássá vált - hatvanas évek elejéről ellesett pillanatok rögzítései. Mind lehullott az akkori szerkesztőségek konok faláról, értéktelenségük tudomásul vettem - húszéves voltam, még csak Biblia-, Kafka- és Hemingway-rajongó ha nem, hát nem. Baráti szavakkal kaptam vissza mindegyiket, mígnem a Történelem- óra miatt bezúztak egy teljes antológiát, akkor kezdtem azt hinni, hogy mégis szólnak valamiről. Szeretnék valakit megőrizni ezekből a novellákból. Leginkább azt, aki írta őket. S. A. SIMONFFY ANDRÁS* Történelemóra A sánta történelemtanár eldobta a cigarettáját, rátaposott, megcsavarva lábát a folyosó kövén, és belépett a negyedikes leányosztályba. Hallotta még a „JÖN” kiáltást, de mire belépett, az osztályba csend lett, és minden leány felállt. Valaki éppen a helyére szaladt a nyitott ablaktól, néhányan visszafojtva kuncogtak. A történelemtanár szólni akart valamit a lányhoz, aki éppen a helyére szaladt, és azoknak is, akik vihogtak. Aztán nem szólt. Ledobta az osztálykönyvet az asztalra, de úgy, hogy legalább csattanjon. Abban, ahogy ledobta, benne volt az indulat, s az is, hogy rosszkedvű. * Szeretettel köszöntjük 50. születésnapján íomunkatársunkat! (A szerk.) 771