Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Vadai István: Á(B) (Marianna D. Birnbaum: Esterházy-kalauz) (kritika)
D. Birnbaum F-betüvel jelöli, ha a Függő című könyvből, F (B)-vel, ha a Függő című fejezetből idéz. Ez így korrekt. A különbözőségről elmondott véleményünk azonban a Bevezetés többi önállóan is megjelent darabjára is vonatkozik. Nem azonosak későbbi önmagukkal, még akkor sem, ha betű szerint egyformák. Más a kontextus, más az időpillanat, más a jelentésük is. Gondoljunk például a Fuharosok szövegére. Önálló kötetben 46 oldalas, szép nagy betűkkel szedték, és a tördelést nem igazították jobbra. Olyan, mint egy szabadvers. A hasonlat nem légből kapott, a szöveg tempója, ritmusa, hangulata, sűrítettsége mind ezt támogatja. Idézzük most azt a részt a regényből, ahol a fuharos leteperi Zsófit: „Lábam hasztalan össze - ahogy kalapáccsal vernek bele egy marék zsírba, úgy olvadtam szét - fáj, baromian fáj a fuharos - nehéz hagymaszag belém - mintha szétszakadnék, mintha a beleim leszakadnának, mintha a szívem leszakadna a bordáimról, mintha a bordáim felhasadnának - combom csúszós melegség - vékony combjaim egyre vékonyodnak, Istenem, milyen ragyogásról volt szó, csak, csak fekete - » ver. Az enjambement használatára keresve sem igen lehetne jobb példát találni. A funkcionális soráthajlás azonban csak az önálló kötetbeni szöveget erősíti. A Bevezetés 11 oldalára összezsúfolt szöveg prózává szürkíti ezt a döbbenetesen szuggesztív költeményt. Az Eszterházy-kalauz oldalain következetesen a Bevezetés fejezetéből szerepelnek a Fuharosok részletek. Nem az a baj, hogy onnan; az a baj, hogy következetesen. Ha a két szöveg eltérése nem is olyan nyilvánvaló, mint a Függő esetében, hiba az utolsó kéz naiv textológiai hiedelmét elfogadni. „Gyáva vagyok. - Győzést ki említi Minden kitartás. - Korán be voltam avatva abba a gondolatba, hogy a győzelem a végtelenség értelmében győzelem, a végesség értelmében: szenvedés. Kerge kór. Nem a problémák megoldása a nehéz, hanem az, hogy miként vesszük fel őket. - Ami igazabb, az napvilágra jut, és ami jobb, az fog bekövetkezni.” (65. o.) így idézi a Bevezetés... Fuharosok című részét az interjúkötet. Pedig az önálló kötetben a ’Kerge kór.’ mondat helyén még ez állt: ’Kergekór.’ nem ugyanaz. Vagy-vagy. A citált részek alaposabb vizsgálatával még egyéb is kideríthető. Megállapítható, hogy Marianna D. Birnbaum a Pápai vizeken ne kalózkodj! szövegét az első kiadásból (1977) idézi, elárulja ezt a betűk alakja, vastagsága, a szedéstükör mérete. A Fancsikó és Pinta szövege viszont mindig a 2. vagy 3. kiadásból (1981, 1987)' kerül a kötetbe (a 3. kiadás változatlan utánnyomása a 2-nak). Egyetlen kivétel mégiscsak akad, a könyv 85. oldalán a Pápai vizeken ne kalózkodj! is a későbbi kiadásból idéztetik. Ha szövegkritikai érveink holdvilágosak is, ha a szövegek tökéletesen egyformák is, egyetlen ok miatt mégis hasznos módszer lett volna egy mini-bibliográfia elhelyezése a mű végén; fontos lenne tudni, melyik kiadásra vonatkoznak a megadott lapszámok. Végül is, persze örülhetünk az elegás kiállítású riportkönyvnek. Egy ilyen interjúkötet kellemesen borzolja kedélyünket, újragondoltat már-már elfeledett 762
