Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Besenyő Sándor: A koronázási palást vitatott kérdései (tanulmány)

A Képes Krónika szerzője a királyi ház hagyományából értesült arról is, hogy honnan és hogyan került a keleti miseruha Szt. Istvánhoz és a székesfehérvári királyi kápolnába avval a rendeltetéssel, hogy a király koronázásakor viselje a misét mondó koronázó főpap. íme a szöveg: „... Szt. István király (1018-ban: a mi megjegyzésünk) seregét a bolgárok és szlávok vezére Keán ellen indította ... a nevezett vezért végre legyőzte és megölte. Felbecsülhetetlen mennyiségű kincset szerzett ... Ebből a sokféle kincsből Szt. István felette meggazdagodott ... dússá tette a maga alapította fehérvári bazilikát, ellátta arany oltárokkal, kelyhekkel és keresztekkel, színaranyból szőtt, drágakövekkel kirakott ßpapi öltözetekkel ... Egyebek közt adott ennek a fehérvári egyháznak némely örök emlékezetre méltó adományokat, mégpedig két racionálét (püspöki vállruhát), mindkettő szegélyébe hetvennégy márka színtiszta arany volt beleszőve, meg drágakövek (Ez lett levágva a koronázási palástról. Az én megjegyzésem.): Szt. István király kérésére a római szentegyház pápája, a szentséges Benedek, ennek oly tekintélyes kiváltságot adott, hogy bárki magára ölti mise végzése közben érvényesen felkenheti, megkoronázhatja és karddal övezheti a királyt ... Gizella királyné a megnevezett egyházat módfelett gazdagította arany keresztekkel, kannákkal, oltártáblákkal, kelyhekkel, gyöngyökkel és ékességekkel.” (íme Gizella tevékenysége! Szó sincs miseruhacsinálásról, amit valaki odahamisított a miseruhára.)

A keleti és nyugati miseruha, „Casula”, „a régi rómaiak harang alakú utazóköpenyének, a paenulának, késői egyházi célokra átformált utódja”. Nyugaton kétoldalt mindig magasabbra nyúló kivágást alkalmaztak. Eleinte csak annyit, hogy a miséző pap kezefeje szabad legyen, hogy így kezelhesse a kelyhet. Idővel azonban egészen a vállig vágták ki a szövetet s elöl fenn még leszűkítették, hogy ma hegedű formája van az első résznek. Ez a mai nyugati miseruhák szokványos alakja. A vecsernyékre és ünnepi körmenetekre használt palást meg úgy fejlődött ki, hogy elöl párhuzamosan kivágtak a harang alakú ruhából annyit, hogy a pánttal összekötött üres részben a pap a kezét mozgathassa liturgikus tárgyak fogására s mozgatására. Ilyen palásttá alakították a keleti miseruhát is idővel. A keleti rítusú miseruha a következően fejlődött a harang alakból: elöl a két kéz távolságában lerövidítették félkörívben a szövetet a két kézfőig. így a kiszabadult kézfővel szabadon kezelhette a pap a kelyhet és a szertartáshoz szükséges tárgyakat. (Gyakran a miseruha szélével is átfogta a pap a szent tárgyakat.) Amikor a keleti miseruhát a nyugati palást formájára alakították, ki kellett vágni az elöl félkörívben elterülő szövetanyagot. A megmaradt rész két oldalán a keresztre utaló felirat maradt meg: SIGNUM CRUCIS az egyik oldalon, s SPES CERTA SALUTIS a másik oldalon. „A kereszt jele, üdvünk biztos reménye.” A jobb oldalon a Spes stb. felirat kezdetén a kereszt vége kézcsonkkal is megmaradt a szöveten. Kissé ugyanazon az oldalon lejjebb a kereszt tövében tartózkodó embercsoport egy töredéke is látható hódoló lábtartással (proskynesis), ami kimondottan bizánci jelenség s látható Gizella anyja sírjára ajándékozott kereszt tövében lévő két női alaknál is (a megkoronázott Szűz Mária s kísérője alaknál). Valószínű, hogy ez is Szt. Istvánnak a bolgár fejedelem ellen vívott csata zsákmánya volt, mert minden vonatkozásában bizánci munka: bizánci térdhajtó hódolatjel mellett zománclapokból és gyöngyökből kombinált kerete bizánci díszruhák szegélyére emlékeztet. (A jó latinsággal vésett felirat: „Gisla fabricare iussit”, Gizella csináltatta, csupán fenséges „felvágás”, hogy ne kelljen bevallani, amiről a kereszt minden része hangosan tanúskodik, hogy Bizáncban készült s Szt. István hadizsákmánya volt. Ennyi ferdítést meg kell engedni egy fenséges királynénak is, aki azt akarja bizonyítgatni volt honfitársainak, hogy egyenrangú királyi családba ment férjhez. A miseruha-palástra is azért került rá utólag a neve és csináltatása állítása, hogy felejtessék ugyanazt a tényt, amiről a miseruha anyaga, hímzéstechnikája és stílusa beszél, hogy bizánci munka s Szt. István hadizsákmánya volt. Ez az elhomályosítási kísérlet nagyon is jól sikerült. A nagyközönség s egy néhány komoly kutató is elhitte: Gizella csinálta a veszprémi görög apácákkal.

756