Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ EMÉKEZETE - Puskely Mária: Jegyzetek egy boldog házasságról
Először szüleinek mondott köszönetét, aztán nevelőjének. Azt mondta szüleinek, reméli, hogy soha nem követett el halálos bűnt. A kövekező napokban a rettenetes „Miserere” állapot következett... Orvosilag nem volt mit tenni. Akkor még nem volt penicillin. A szülők hallatlan erővel tartották magukat. Laci számára iszonyú fájdalom volt Ödön betegsége. Egy napon kint találtam egy kerti pádon, teljesen elmélyedve. Mellé ültem, szótlanul. Megszólalt: — Gondold el, én, mint orvos, aki annyi emberen segíthettem, későn operáltattam meg azt, akit a legjobban szeretek. Csak imádkozni tudok, segítsen Isten ebben az iszonyú gyötrelemben. Mindkét szülő valóban hősiesen fogadta a keresztet. Június 5-én, hajnali 4 körül aludt ki ez a virágzó élet, amihez annyi reményt fűztek! Az apa lefogta szeretett gyermeke szemét, aztán ünnepélyes hangon ezt mondta:- Gyerekek, most fólmegyünk a kápolnába és megköszönjük a jó Istennek, hogy Ödönt húsz éven át nekünk adta. Szülők és gyerekek hang nélkül fölmentek a kápolnába és elénekelték a Te Deumot. Három nap múlva volt a temetés Németújvár ott. Az Isten akaratában való hősies megnyugvás, gyermeki hála és az örök élet utáni vágy hangjai szólaltak meg abban a kis füzetben, amit az apa - minden bizonnyal feleségével együtt fogalmazva - még júniusban megjelentetett, In memóriám Comitis Ödön Batthyány címmel. 28 lapon összesűrítette minden fájdalmát, a mű alaphangját mégis a hála határozza meg. íme néhány passzusa: Ödön szüleinek és tíz kis testvérének ragyogó napsugara volt. Halála előtt néhány órával a kérdésre, hogy volna-e még valami kívánsága, azt a szép feleletet adta: - Szeretnék még egyszer az összes kicsikékkel a szentáldozáshoz járulni, úgy, mint azelőtt! Kérte édesanyját, imádkozzék vele... s ezt mondta: - Tudod, anyukám, hála Istennek, egész életemben nem követtem el súlyos bűnt! Gondolatai az ének szárnyán sokszor fölemelték a Szűz Anyához. - Talán-talán, vélte gyermekes tréfával, Szűz Mária fölvesz magához karmesterének? Hogy mennyire szerette szüleit és testvéreit, arra elég tanúság néhány szava a halálos ágyon:- Anyukám, te vagy nekem a legdrágább, te voltál a legjobb anya e földön, te adtál gondolatot minden jó szándékomhoz, minden jóhoz, amihez csak hozzáfogtam. Mindkettőnk kezét csókolgatva folytató: - Csak nektek köszönhetem, hogy most Istennek annyi áldozatot tudok hozni. Ödön szobája előtt a folyosón keresztút volt. Nagyon sokszor elvégezte ezt az ájtatosságot... Ez a keresztút halálos ágyán is eszébe jutott. - Kérlek benneteket, mondó, ha a keresztút folyosóján végig mentek, imádkozzatok értem. Csakugyan, halála után mindenki pontosan megtartja ezt, s gyakran hallatszik onnét a kicsinyek imája is. Életének utolsó ideje igazi kálváriajárás volt... Kimondhatatlanul sokat szenvedett... A fatal, erős szívizom, amely még bizonyára vagy 70 évig működött volna, ágaskodott benne a bacillusok mérgező hatása ellen. Rettenetes volt e küzdelem egy orvosnak és egy apának egy személyben! Utolsó perceiben még kedves énekét mondtuk el neki... Még egyszer fölpislogott az élet világa... Kis feszületét szorosan átkulcsolva feküdt... Megmozdultak ajkai, s egészen érthetően hallottam: - Szentséges Szűz Mária, Istennek Szent Anyja... s Ödön kilehelte ártatlan lelkét. Ödön halála napja évtizedeken át a család szeretetünnepe maradt. A németújvári Batthyány-kriptában találkoztak, s a 300 éves oltárnál mindnyájan szentáldozáshoz 734
