Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ EMÉKEZETE - Puskely Mária: Jegyzetek egy boldog házasságról

faragtak, szobrocskákat készítettek, kölni vizet gyártottak... Legboldogabbak voltak a vasárnapok. Ilyenkor főzőcskét játszottak, s Papi a legnagyobb odaadással cukrászkodott... Vagy fényképeztek, néha mozit rendeztek, úgy, hogy a gyerekek öröme nem ismert határt.

1915. okt. 4-én Mizl ikreknek adott életet. A két kicsi Assziszi Szentje tiszteletére a Ferenc és a Franciska nevet kapta. Egy évvel később Laci, Mizl és Ödön beléptek a ferences harmadrendbe. Laci ekkor kapta Szent Józsefet mennyei pártfogóul. Különösen szerette, családját oltalmába ajánlotta.

A háborús évek alatt 120 ágyasra bővítette kórházát, ezt vezette, közben elvállalta a körorvosi teendőket. Felesége vöröskeresztes ápolónőként mindenben mellette állt. 1918 szeptemberében világra hozta a család benjaminját, a kis Károlyt.

A történelmi események alaposan beleszóltak a népes család életébe. Dr. Batthyány Jegyzeté bői:

1918. Vili [unokatestvére, B. Vilmos nyitrai érsek] megkeresztelte a kis Karlit. Mindenféle fegyveres csoportok lövöldöznek az ablak alatt. Októberben, elmenekültünk, Bécsben kerestünk lakást, de csak gyerektelen házaspárnak valót találtunk... Az irgalmas testvéreknél dolgozom... Minthogy Magyarországon mindenemet elvették, nincs semmi pénzem. Szent Józsefet neveztem ki pénzügyminiszteremnek.

Nehéz hónapokat éltek át. Tizenegy gyerek, a legkisebb három hónapos. Ismét a Jegyzetek bői:

1919. Kora reggel a Szent Anna templomba járunk [Bécs]. A gyerekeknek nincs mit enniük! Nem tudunk begyújtani! Pünkösdi ünnepi ebéd: spenót. A svájci konzul küld valami ennivalót. Kariinak középfültőgyulladása van. Ödön érettségire készül... leesett a létráról, egyhe agyrázkódás.

Az irgalmasok kórházába járok ki, ott segítek a szem-, a belosztályon és a sebészeten.

Mindent kívülről kapunk. Nem kicsiség tizenegy éhes gyereket etetni! Július-szeptember: tovább menekülünk Svájcba. Sajt, sajt, sajt, pénz semmi. Eladtuk Karli gyerekkocsiját. Ödön zokniját foltozza. Nincs pénz, uzsonnára kondenztej, lavórban, quantum satis.

Az akkor tizenöt éves László jól megfigyelte szüleit:

Apám gyakran ismételte Jób mondását: ,Jíz Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve!"

... mindig vidám maradt, nem emlékszem, hogy valaha is panaszkodott volna.

A legidősebb leány, Lili szintén felidézte naplójában ezeket a szülők számára oly nagy megpróbáltatást jelentő hónapokat:

Milyen gondjai voltak Papinak! Valami olcsó lakást kellett keresnünk, mert semmi pénz nem jött. A Central pensióban töltöttünk három hónapot, kibéreltük az egész első emeletet. Számunkra, gondtalan gyerekek számára, remek élmények ideje volt ez! Papi közben gyakorolta orvosi hivatását, ahol szükség volt rá, s a páciensek mindig hoztak valamit enni. Az egész idő alatt remekül éreztük magunkat! A szüléink között uralkodó harmonikus egyetértés az egész családi légkört meghitté s kellemessé tette.

732