Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Szilasi László: Jókai és Rudolf királyfi (Egy írói magánnyomozás értelmezése) (tanulmány)

másért nem írt róla soha regényt. Ahogy saját életében is (hite szerint nyilván felismerve a korszellem alapvető béke-parancsát) harcolt a fegyverkezés és a gyilkosság minden formája ellen, ideértve a regényeiben oly igen kedvelt párbajokat is, azonképpen fordult a béke misszióját hordozó hős, az eltűnt János Szalvátor főherceg, a későbbi Orth János felé, Ahol a pénz nem isten című regényében. A családjával magányos déltengeri szigeten élő hős harc nélkül győzi le ellenségeit, de ő már nem ebbe a világba való. Mert közben a korszellem maga változott meg. Most már a béke emberének kell elbuknia. Az eltűnt főherceg a süllyedő Európa látomásával búcsúzik:

„Európa folszíne egyre süpped, s kiszámított évek múlván csak az Alpesek, az Appeninek, a Kárpátok fognak a tenger színéből kilátszani, mint szigetek. Én már most látom ezt a képet magam előtt. Európa ott van már a tenger színe alatt. Hatalma, gazdagsága már csak mesemondás. Alul kezdődik a süppedés a néptömegeknél. Azok már szájig vannak a vízben. Mindenkinek fáj valami, soknak fáj minden. A kik felül vannak, azok az egész nemzet fájdalmát viselik.”

Jókai felül volt. Élete végén az egész nemzet fájdalmát viselte. Nem is maradt más neki, csak Magyarország. Ahogy ő maga mondta, ugyanennek a regényének az elején: „zsírban párolt vereshagyma illata.

Hazám! Hazám!"

710