Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Szilasi László: Jókai és Rudolf királyfi (Egy írói magánnyomozás értelmezése) (tanulmány)
SZILASI LÁSZLÓ Jókai és Rudolf királyfi EGY ÍRÓI MAGÁNNYOMOZÁS ÉRTELMEZÉSE 1889 márciusának elején a mindenki nagy csodálkozására lassanként mégiscsak megöregedő Jókai öt testes aranygombot kapott ajándékba. Stefánia, az özvegy trónörökösné - mivelhogy a Habsburg-család tagjai nem levelezhettek közvetlenül az alattvalókkal - a főudvarmesteri hivatal útján lepte meg a „felejthetetlen félje emlékéül” adott ajándékkal a költőt. Alig telt még el egy hónap Rudolf öngyilkossága óta, és a titkosrendőrség és a cenzúra minden erőfeszítésének, minden hivatalos rendőri jelentés, szakorvosi bizonylat, ködösítés, dezinformáció, fenyegetés és hitegetés ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia 624 251 km2-én élő 50 millió lakos máris, mégis, nagyjából mai ismereteink szerint is pontosan tudta, mi történt a mayerlingi vadászkastélyban 1889. január 29-ének éjszakáján, keddről szerdára virradóra. A mayerlingi történések kétségtelenül értelmezés után kiáltanak. Az 50 millió alattvaló meghallója lett a tények kiáltásának és megdöbbentően rövid idő alatt el is végezte az interpretáció közös munkáját. Az allegorikus, morális és anagogikus jelentések harcából végül is, úgy tűnik, az első került ki győztesen: a mayerlingi mítosz (fölöslegessé téve ezzel minden egyéb magyarázatot) a birodalom halálvágyának allegóriájává stilizálta a fiatal emberpár megindítóan érzelmes halálát. Kevesen voltak, akik süketek maradtak a tényekben rejlő mélyebb értelemre (mint például a közös külügyminiszter, gróf Kálnoky, aki állítólag csak annyit kérdezett: „Nem lehetett volna beszélni ezekkel a Vetseráékkal?”) és még kevesebben, akik, bár érezték a kínálkozó jelentések nyilvánvaló és kényszerítő voltát, mégis szakszerűen és bátran mertek volna gondolkodni, kiindulva a betű szerinti jelentésből, a történésekből magukból, hogy a végén világos választ adhassanak megszenvedett, saját kérdéseikre. Jókai (bár, lévén maga is jeles ereklyegyűjtő és -gyártó, nyilván szentségként kezelte az öt aranygombot) az értelmezés nehezebb, szorosabb, kevesek által járt útját választotta. A hír január 30-án, a képviselőházban érte, ahonnan Mikszáth szerint teljesen összetörve botorkált haza. Első feljajdulásában, február 2-én, a Nemzetben, a trónörökös méltóság nélküli halálát siratta: a gyóewszerészsegédek szentimentális halála fájdalmasan nem illett az ő Rudolféhoz, „Vezércsillagához”. Február 5-én, szintén a Nemzetben közzétette a nevezetes mayerlingi búcsúlevelet, amelyet utolsó politikai bizalmasához, Szögyény László külügyi osztályfőnökhöz írt Rudolf. Jókai a levélhez a következőket fűzte hozzá: „A milyen teljes fényt vet ez a levél, magára a kétségbeejtő esetre: olyan teljes sötétséget hagy maga után hátra, a tett indokára nézve, O felségeikhez, a királyhoz és királynéhoz, a fenséges trónörökösnéhez, Mária Valéria főhercegasszonyhoz írt levelei a meggyászolt dicsőnek éppen úgy nem adnak erre a kérdésre semmi, még csak sejtetni engedő célzást sem.” Mindebből világos, hogy Jókai igyekezett minden fellelhető dokumentumot elérni, azokat értelmezni és a nyilvánosság elé tárni, hogy világos legyen, mi is történt 705
