Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Martos Gábor: "Végül is komoly játékok voltak ezek" (Beszélgetés Tompa Gáborral) (interjú)
MARTOS GÁBOR „Végül is komoly játékok voltak ezek” BESZÉLGETÉS TOMPA GÁBORRAL Alig egy órája érkeztél vissza Budapestről - a Könyvhétről ahol megjelent a második versesköteted; az erdélyi magyar lírában te azonban annyiban sajátos helyzetben vagy, hogy „papíron” nem tartozol egyetlen Forrás-generációhoz sem, ugyanis az első köteted nem a Forrásban jelent meg. Ennek ellenére úgy érzem a verseidet olvasva - már az első köteted verseit, hiszen a most megjelentet még nem ismerem hogy te ugyanabba a szellemi körbe tartozol, mint a harmadik Forrás-generáció tagjai. Nem tudom, te is így látod-e; érzel-e velük valóban rokonságot? Föltétlenül érzek rokonságot. Az, hogy nekem nem jelent meg Forrás-kötetem, tulajdonképpen csak Molnár Guszti meggyőző munkájának tulajdonítható, ugyanis szinte egyszerre volt két kötetre való kéziratom kész: az egyik az, ami végül is az első kötetem lett, egy esszé a rendezésről, A hűtlen színház; a másik pedig a verseskötetem. Én, szándékom szerint, először a Forrás-sorozatban jelentettem volna meg a verskötetemet, de Molnár Guszti meggyőzött, hogy fontos lenne, hogy a Századunk sorozat egy színházi témájú kötettel folytatódjék; így mentem bele, hogy először az esszékötetem jelenjen meg. Ezért a verskötetem egy kissé - úgy érzem - meg is késett; én már szinte nem éreztem magaménak azt a - hogy úgy mondjam - képet, amit az ember a tudatállapotáról megalkot; nem éreztem magaménak, amit a verskötet tükröz 1989-ben. Zárójelben megjegyzem, hogy furcsa sorsa volt ennek a kötetnek, hiszen eredetileg 1986-ban volt benne a Kriterion az évi tervében, de Molnár Gusztinál közbejött egy nagyobb méretű házkutatás, ahol rengeteg anyagot koboztak el - olyanokat is, amiket soha nem adtak vissza -, amelyeken éppen dolgozott a kiadó, köztük az én kéziratomat is. A mai napig őrzöm egy dosszié karton fedőlapját, amelyre a jegyzőkönyv egy részét írták, éspedig azt, hogy sorrendben hányadik volt az én kéziratom az elkobzott anyagok listáján. Tizenegy oldalas volt a teljes jegyzőkönyv arról az anyagról, amit elkoboztak; többek között Szabédi-hagyaték is volt benne. Olyan nyolc-tíz hét késéssel adták vissza a kéziratomat, mert mindent elolvastak; a többes szám harmadik személy gondolom nyilvánvaló: a jól ismert Securitate olvasta el. Ezért aztán még egy év késéssel, gyakorlatilag három évet késve jelent meg a TOMPA GÁBOR 1857-ben született Marosvásárhelyen. Szülővároséban érettségizett, majd Bukarestben végezte el a Színművészeti Főiskola rendezői szakát. Jelenleg a Kolozsvári Állami Magyar Szinház főrendezője-. Egy tanulmány- és két verseskötete jelent meg (utóbbiak közül az egyik Magyarországon), antológiákban is szerepel. Legújabb költői munkái közül kiemelkednek a Visky Andrással közösen irt „Kotnániai magyar négykezesek*. 691
