Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Nagy András: Meghitt félreértések délutánja (regényrészlet)

Egy kávéval megkínálhatja-e, következett a vizit második szakasza.

Nem, köszöni, nem kér, s fejcsóválásának pillantásaival nézett körül Friedrich, s láthatta már, hogy üveglapokkal borított itt be mindent ez a hagyományőrző férfi, így a valamikor túlzsúfolt könyvespolc előtt éppúgy, mint a falra rögzített Rembrandtok előtt, az íróasztal lapján, mint az ingaóra fölött: pontosan szabott, keretbe foglalt üveglapok óvták és távolították el az egykori holmikat, melyek persze jelen voltak, ám mintha visszfény és keretek idézőjelei között, a háttérben, mely eredet és senkifóldje ezután.

Akkor pedig át is térnének arra, amiért ide érkezett, ha jól értette feljegyzését, és már kéziratcsomó volt a kezében, egy régi kérelem, amelyet mámorosán fogalmazott, azután az alkonybeli dialógus után, Wagner segítségével, akivel csaknem összetegeződött akkor! Hiszen a kollégája lehetne ezáltal, illetve a múvészetbölcselet érzékenyen kétségbeesett utópiája által: habilitálhatna itt! S azon a legutolsó nyáron ezzel szemben lázadt fel mégis, Schölwink távollétében, de még neki címezve s a tanszékre küldve új szintézisének tervét, mint ami méltóbb lehetne habilitációra is; mutatványként pedig azt az erkölcsbölcseleti párbeszédet mellékelte, melyet most ott látott, Kierer papírjai között. Acis és Galathea. Iktatva.

Talán jobb is, hogy Schölwinkhez mindez már nem jutott el.

És mégis, volt ebben a társasági szabályokkal tagolt lényegretörésben, amellyel Kierer akkor a hivatalos pecsétekkel megfelelően ellátott lapot kihajtogatta, leoldozta az összefűző, feketepiros-aranyszínű szalagot, majd csip- tetőt illesztett orrára, valami enyhén közönséges; vagy inkább az egyszerű sorsú emberek, a mélyről emelkedettek kíméletlensége és ijesztő határozottsága, amely éppen itt, a minden rendszertől és szigortól könnyen és örömmel tartózkodó Schölwink egykori foteljeiben a szellem bitorlásának tűnt.

Hogy csakugyan Silenosból, a veszedelmes tudású démonból lett-e Kyklops, az egyszemű szörny és titán.

Amit idegenségnek nevezett, pillantott fel az üveg mögül Kierer, az számára is meghatározó erejű dilemma, úgy is mondhatná: a legmeghatározóbb; mert nem hiszi, hogy létezne a német szellem számára magasabbrendű feladat, mint éppen ennek az idegenségnek a leküzdése, önmagára találása tehát, s mert ezt történelmi parancsnak tartja, mely ebben az egyként tragikus és magasztos időben sorskérdésükké vált, működését is ennek rendelné alá.

A különös vallomás fölötti szégyenkezésében Friedrich az új professzor történetével vigasztalódott volna: melyben puritanizmus és aszkézis mozzanatai keveredtek nyersen romantikusokkal: éhezés volt, megaláztatások, a kisebb testvérek eltartásáért végzett gyermekmunka, bizonytalan családi származás, majd a tehetséges gyerek taníttatásának kálváriája tandíjmentességek és igazolandó kedvezmények között; míg érezte, amint újabb félreértések felé sodródnak szépen, melynek alkalma új művének vázlata lenne; s hogy ezt sem megakadályozni nem kívánja itt, sem bánni nem tudja, ettől kissé elmélyült a szégyen.

S ahogy ráemelkedett a csiptető mögötti tekintet, érezte, amint ő maga is üveglapok mögé került már, mint annak a világnak a része, melybe Kierer beköltözött; s ahogy később visszagondolt erre a pillantásra, mentséget ta687