Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)

IV. Béla jegyzője volt. Hiszen művének írása a románok honfoglalás kori szerepeltetése miatt csak 1270 körül lenne elképzelhető, vagyis azt IV. Béla halála, 1970. május 3-a elé nem tehetnénk. A Gesta Hungarorum ilyen keltezése nem új feltevés, hiszen erre jutott még a XVIII. században Pray György vagy a XIX. század végén Marczali Henrik, hogy az utóbbi idők kevésbé megalapozott hasonló kísérleteit ne tekintsük (némely részleten kívül ld. Csapodi Cs.: Az Anonymus-kérdés ... passim).

Nem annyira meglepő ez, mint a kérdésben kevésbé jártas szakember gondolja. Hiszen ha Kristó Gy., jeles magyar középkoros történészünk - mint már idéztük - azt írja: „III. és IV. Béla vonatkozásában már sokkal nehezebb perdöntő bizonyítékokat III. Béla javára felsorakoztatni ...”, már mint Anonymus korára, az azt is jelenti, hogy Anonymus korjelző adatai bizony a XIII. századon belül nem is annyira koijelzők vagy legalábbis bizonytalanok.

Éppen ezért a következőkben számba vesszük Anonymus „kőijelző” adatait. Ezek az adatok persze különböző értékűek és fontosságúak, e vonatkozásban azonban kiegyenlítik egymást, olyannyira, hogy végül akár az olvasóra bízhatnánk: vonja le a megfelelő következtetéseket. Ezek egy részét persze magunk szeretnénk megtenni.

Lássuk mindenekelőtt a „régészeti” vonatkozású adatokat. A Gesta több alkalommal említ várakat, úgy is mint a honfoglaló magyarok által építetteket, s olyanként is, mint amelyeket ők foglalnak el. Szerepel ezek között Hungvár (cc. 13-14), Zemplénvár (cc. 13-14), Borsova vára (c. 14), Komárom (c. 17), Alpár vára (c. 16), Himesudvar földvárként (castrum terreum c. 17), Sóvár (Castrum Salis c. 17), Borsod vára (c. 18), Biharvár (cc. 19-20, 51), Szabolcs — földvárként (c. 21), Sárvár ugyancsak földvárként (c. 21), Gyalu vára - nevének említése nélkül, de egyértelműen azonosíthatóan. A sort folytathatnánk, most azonban elég a továbbiakból kiemelni a Garam menti Váradot, amely castellum terreum, tehát földváracska a Gesta szerint (c. 34), Zólyomot, amely kővárként szerepjel (maxima munitio de lapidibus c. 34), s Csongrádot, amely ugyancsak földvárként szerepjel (castrum de terra, c. 40). Nos, a régészeti és egyéb kapcsolatos szakirodalomban valóban gyakran szerepel a „földvár” elnevezés, azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezeket a földvárakat akkor, amikor várként állottak, legkevésbé a föld jellemezte. A magyar kutatásban már elhangzott, hogy nem szerencsés a „földvár” fogalom használata, „hisz e vártípusnál sokkal meghatározóbbak a hatalmas faváz szerkezetek” (Feld I.: Műemlékvédelem 24. 1990. 136., 12. j.) A „földvárnak" nevezett vártípus „előfordulhat (utóiéig!) a forrásokban »földvár« néven is” (Kubinyi A.: Castrum Bern 1989. Várak a 13. században. Gyöngyös 1990. 293), azaz nevezhetik „castrum terreum” vagy hasonló néven, természetesen csak akkor, amikor már elpusztult, s valóban csak egy földsánc emlékeztet az egykori várra. Elég itt utalnunk Nováki Gy. és Sándorfi Gy. ábrákkal is illusztrált dolgozatára (Nováki Gy.-Sándorfi Gy.: Acta ArchHung 33. 1981. 133 kk), amelyből bárki számára világos lehet, hogy középkori, Árpád-kori földváraink valójában favárak voltak. Nyilván ilyen jellegű építményekről van szó akkor is, amikor II. Endre 1211-ben megengedi a német lovagrendnek, hogy favárakat és városokat építsen (castra lignea et urbes ligneas, RegArp. I. 261, Zimmermann F.—Werner, C.: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. Hermannstadt 1892. 11), mint ahogy ilyen erődítményről van szó a Héder-nemzetség németújvári „favára” (castrum ligneum, SRH I. 296) esetében is (Fügedi E.: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. 170). Erre vonatkozóan még Anonymus tói is van adatunk, hiszen nála a Tisza és Bodrog találkozásánál található „földvár” neve Hymusuduor. E nevet Paizs D. „festett háznak” magyarázta (SRH I. 58, 3. j), Mészöly G. pedig „vesszőfonással körülkerített helynek” értelmezte (Mészöly G.: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Bp. 1956. 58-63., vő. Kiss L.: FNESz4 659). Egy „castrum terreum” persze aligha lehet festett ház, de nem kell Mészöllyel együtt valami sövényfalú várra sem gondolnunk. A favázas szerkezetű várak falából szemből ugyanis az egymásra fektetett vízszintes gerendák, s a beléjük csapjolt, rájuk merőleges keresztgerendák végeinek függőleges

63