Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Valuch Tibor: Tíz év (Forrás antológia 1979-1989) (kritika)
társadalomszemléletét a kimondás bátorságának hol merészebb, hol óvatosabb kriti- cizmusa jellemezte. Irodalom- és művészetfelfogásában a hangsúly elsősorban a hagyományok ápolására helyeződött. Mivel a Forrás esetében vidéken megjelenő lapról van szó, a szerkesztőség magától értetődően vállalkozott a régió kulturális értékeinek közvetítésére. Ugyancsak nagy figyelmet fordítottak a kisebbségi magyar irodalom megjelentetésére és szemlézésére. De a Tíszatáj 1986-os felfüggesztésével e téren keletkezett hiátus betöltéséből, a hiányzó tér pótlásából a lehetségesnél valamivel kevesebbet tudtak vagy akartak átvállalni a szerkesztők. A „tapogatózó radikalizmus” szemléletének folyamatosságát a szerkesztőség személyi összetételének meglehetős állandósága garantálta. Persze az állandóság olykor-olykor elodázza az elkerülhetetlen változásokat. így a Forrás esetében az 1986-os külső formaváltást, csak 1989-ben követte a szerkesztői elképzelések részleges és fokozatos módosítása. A hatvanas évek liberalizmusát képviselő Hatvani Dániel ekkor távozott a lap éléről. Helyére a középnemzedékhez tartozó, kritikusabb beállítottságú és nyitottabb irodalomfelfogást képviselő Fűzi László került. Azóta a folyóirat részleges karakterváltáson ment keresztül. A szerkesztőgárda a hagyományápolás, a társadalompolitikai érdeklődés és a modern irodalomszemlélet összeegyeztetésével kísérletezik. Ilyenképpen az elmúlt évtized írásaiból válogató antológia valóban korszakzáró könyv - lehet Ezért talán szerencsésebb lett volna ennek szellemében, oldottabban szerkeszteni. így elkerülhetővé váltak volna egyes tematikai aránytalanságok és szerkesztési hibák. Kiküszöbölhetővé vált volna a protokolláris szempontok alkalmanként túlzott érvényesítése, ami elsősorban a versrovat összeállítására nyomta rá bélyegét. Úgy tűnik ugyanis, mintha a tíz év költői közül legalább egy-egy versével mindenki szerepelne. Az egyes versek vitathatatlan értékei mellett az egymástól oly különböző költői világok együttes szerepeltetése ellentmondásos benyomást kelt. Az is jelzésértékű, hogy mindössze három elbeszélés és tíz tanulmány illetve esszé kapott helyet a gyűjteményben. Kifejezetten rossz megoldásnak tartom, hogy a szociográfiái írásokból mindössze egy-két oldalas szemelvényeket tettek közzé. A reprezentálásra törekvő szerkesztői jószándék visszájára fordult, hiszen ezek az alkotások mondanivalójukban megcsonkítottá, élvezhetetlenné váltak. Szerencsésebb lett volna, ha az adott terjedelmen negyvenegynéhány szemelvény helyett az évtized legjobb írásait adják közre teljes terjedelemben. Egy alaposabban átgondolt szerkesztői koncepció bizonyára teret biztosított volna a lapot nagymértékben meghatározó tematikus összeállítások, blokkok szemlézésének is. Persze ez az antológia - aminek hasznos kiegészítője lehetett volna a tíz év repertóriuma - mindenekelőtt arról szól, milyen volt a Forrás 1979 és 1989 között. Az, hogy milyen lesz mostanában dől el. Majd meglátjuk, tíz év múlva. (Forrás könyvek, 1990) 672 Folyóiratunk 1991. évi számainak megjelentetését a Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagilag támogatja. ' ; ' ■ ■ , : ..........." s ............
