Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA me, Heidegger állhatatossága, amivel kidomborítja, hogy a lét csak a lo- gosz által jön létre történelemként, és rajta kívül — semmi; a lét és a létező közti különbség — mindez világosan jelzi, hogy alapjában véve semmi sem vonhatja ki magát a jelölő mozgása alól, és hogy — végső soron — a jelölt és a jelölő különbsége: semmi. A transzgresszió e tétele, minthogy még nincs előzékeny diskurzussá egységesítve, azt kockáztatja, hogy magát a regressziót formulázza meg. Ennélfogva a lét kérdésének útvonalán kell haladnunk, úgy, ahogy Heidegger, és csupáncsak ő, intézi ezt a kérdést az onto-teológiához és azon túlra, hogy elérhessünk ennek a különös nem-különbségnek a pontos gondolatához, s hogy szabatosan meghatározhassuk. Heidegger alkalmilag emlékeztet rá: a „lét”, ahogyan általános szintaktikai és lexikológiai formái szerint rögzítve van a nyelvészetben és a nyugati bölcseletben, nem primér és abszolút másra visszave- zethetetlen jelölt, sőt még most is nyelvek s egy történelmileg meghatározott „jelentésesség” rendszerében gyökerezik, amely különös módon mégis a leleplezés és az elleplezés erényeként privilegizálódott; kivált amikor „a jelen idejű kijelentő mód egyes szám harmadik személyének” és a „főnévi igenévnek” a privilégiumáról való elmélkedésre ösztönöz. A nyugati metafizika mint a lét értelmének a jelenlét területére való korlátozása egy lingvisztikái alakzat egyeduralmával jön létre.13 Kérdéseket tenni fel ennek az egyeduralomnak az eredete felől nem jelenti, hogy érzékfölötti jelöltnek tulajdonítunk valóságos létet, inkább annak vizsgálatát: mi hozza létre a történelmet, és mi hozta létre magát az érzékfölöttiséget. Heidegger is fölveti ezt, mikor a Zur Seinsfrage szövegében, ugyanebből az okból, a lét számára nem engedélyez, csupán kereszttel áthúzott olvasatot {kreuzweise Durchstreichung). Ez a kereszt azonban mégsem csupán „merőben negatív jelkép” (31. o.). A törlésjel egy korszak utolsó írása. Vonalai alatt az érzékfölötti jelölt jelenléte törlődik el, miközben mégis olvasható marad. Eltörlődik, de közben olvasható marad, lerombolódik, de közben láthatóvá teszi magát a jel eszméjét. Ahogy határtalanítja az onto-teológiát, a jelenlét és a logocent- rizmus metafizikáját, ez az utolsó írás egyúttal az első írás is. Eljutni ahhoz a felismeréshez — nem a heideggeri ösvényeken belül, hanem a horizontjukon, ám mégis rajtuk —, hogy a lét értelme nem 639
