Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
JACQUES DERRIDA csupán egyetlen illúzió számtalan más közül — minthogy magának az igazság eszméjének éppenséggel ez a feltétele —, azonban másutt fogjuk bemutatni, micsoda itt az önámítás. Ez az önámítás egyenlő az igazság történetével, és nem lehet egykönnyen eloszlatni. E tapasztalat berekesz- tődésén belül a kiejtett szót úgy éljük meg, mint a hang és a jelölt, a fogalom és egy áthatolható kifejezőanyag elementáris és szétbonthatatlan egységét. Legtisztább mivoltában — és egyúttal lehetőségének adottságában — ezt a tapasztalatot a „lét” tapasztalatának tekintik. Az a szó, hogy „lét”, legalábbis a lét értelmét jelölő szavak különféle nyelvekben, néhány más szóval együtt, „ős-szó” (Urworín); a transzcendentális szó szavatolja a lét-szó lehetőségét az összes többi szó számára. Ekként van előzetesen beleértve minden egyes nyelvbe, és — ezzel kezdődik a Sein und Zeit — csupán ez az előzetes beleértettség teszi lehetővé, hogy kérdést tehessünk fel általában a lét értelméről, minden regionális ontológián és minden metafizikán túl: ez az a kérdés, ami belevág [entame] a filozófiába (például Platónnál A szofistában), hogy aztán fel is szippantsa a filozófia; ez az a kérdés, amelyet Heidegger többször megismétel, miközben e kérdésnek veti alá a metafizika történetét. Heidegger szüntelenül emlékezetünkbe idézi, hogy a lét értelme nem a „lét” szó, sem pedig a lét fogalma. De mivel ez az értelem a nyelven, a szavak nyelvén kívül semmi, hozzá van kötve — ha nem is valamely specifikus szóhoz vagy nyelvrendszerhez (concesso non dato) — legalábbis azonban az általában vett szó lehetőségéhez. És a szó leküzdhetetlen egyszerűségéhez. Azt gondolhatnánk tehát, hogy ezek után csak két lehetőség közül választhatunk. (1) Vajon egy modern lingvisztikának, azaz jelöléstudománynak, amely megtöri a szó egységét, és szakít állítólagos leküzdhetetlenségével, van még köze a „nyelv”-hez? Heidegger bizonyára kételkedne ennek lehetőségében. (2) Megfordítva: vajon mindaz, ami a gondolkodás vagy a lét kérdésének nevében oly mélyen elgondolódik, nincs-e bezárva a szónak egy olyan ódon lingvisztikájába, mellyel itt is élünk, anélkül, hogy tudnánk róla? Anélkül, hogy tudnánk róla, mert az ilyen nyelvészetnek, akár spontán, akár módszeres, mindig osztoznia kellett a metafizika előfeltevéseiben. Mindkettő azonos talajon mozog. 636
