Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Barota Mihály: Sütő András: Omló egek alatt (kritika)
BAROTA MIHÁLY A Szépirodalmi Könyvkiadó a Kriterion Könyvkiadóval közösen jelentette meg (még az 1990-es Ünnepi Könyvhéten) Sütő András életműsorozatának második kötetét, amely az író szóhasználatával: arcképvázlatokat, tűnődéseket (Az én egyetemeim), továbbá nekrológokat, beszédeket tartalmaz (Gyászőrségben). Az olvasó előtt feltárulnak az írói életmű forrásvidékei. Arckép vázlatokkal, tűnődésekkel találkozunk, amelyek rendkívül markáns eszmei-gondolati egységbe szerveződnek. Azoknak a nagy elődöknek a portréja rajzolódik elénk, akiktől valamilyen szellemi-erkölcsi értékeket integrálhatott önmagába a formálódó-építkező írói személyiség. Olyan mesterek, kiemelkedő alkotóművész- személyiségek arcélei villannak fel, akik a tér és idő szorításában, az adott korszakbn és az adott helyen, az „ahogy lehet” kisebbségi léthelyzetben, a megmaradás élet-halál küzdelmeiben példaértékű erkölcsi magatartást manifesztáltak, „égtartó” emberek voltak. Evidenciaként valljuk, hogy az emberi együttélést biztosító kötődéseink közül a családhoz, a szülőföldhöz való kapcsolatrendszerünk a legjelentősebb. Ez az ezerszálű, eltéphetetlen kapcsolat Sütő András számára Pusztakamarás, a szülői ház és a „szamárkórótól elvadult emelkedőn szakadozott gűnyájú őrszem: a megroggyant, valahai Kemény Zsigmond-i lak.” Abban az életutat kijelölő elhatározásban, amely 1940-ben Enyedre, a református kollégiumba irányítja lovasszekéren, Jenei Sándor tiszteletes úr kíséretében a szilváslepényt majszoló legénykét, Kemény Anna nagylelkű, értékmentő szép gesztusát is érezni véljük. A magyar nemesség legjobbjaiban, legtehetősebbjeiben mindig is élt az a fajta nemzetféltő felelősségtudat, amely megakadályozta a népből jött tehetségek elkallódását, magukra vállalva ezen ifjak taníttatási gondjait is. Ilyen nemes, a legszebb familiáris hagyományokra emlékeztető kapcsolat következtében indulhatott Sütő András az enyedi kollégiumba, ahol a kisdiák paplan- és párnahuzatán árulkodó koronás címer láttán a mosónő báró úrfinak vélte a kollégista diákot, ám a pedellus szigorú szavából és tekintetéből („Ide nem úrnak, szolgának jöttünk, uram!”) megértette a kisdiák az intelmet, és a tél folyamán már elő is léptették tűzfelelősnek. (Új Idő, II. évfolyam, 12. szám 10-11. o.) Évek múltán, amikor a tanítói diplomával távozó fiatalember mögött Enyed kapui bezáródnak, egyenesen Kolozsvár öleli magához, Balogh Edgár fogadja az ifjú írót-újságírót. Nyilvánvaló, hogy Sütő András számára a Kemény Zsigmond-i szellemi örökséggel való mélyreható ismerkedés messze tartalmasabb volt egyszerű tisztelgésnél, a Kemény-család iránt érzett megkülönböztetett érzelmeknél. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy milyen méltánytalanul akarta az éppen szolgálatos irodalompolitika kisebbíteni, eltorzítani a Kemény Zsigmond-i életművet. A túlzóan romantikus politikai gyakorlat nem tudta megbocsátani másságát, reálszemléletét, noha Kemény a reformpolitikai elvekhez mindhalálig hűséges maradt; a debreceni kormányt Aradig kísérte. A kiegyezés korában Deák Ferenc az ünnepelt hős, de Kemény a „szobor kifaragatlan gránitalapzat” - írja Sütő András. Mesteri felkészültségű elemzésében arra is rámutat, hogy Kemény politikai jellegű munkáiban, de halhatatlan érvényességű irodalmi alkotásaiban is ott van a megszívlelendő figyelmeztetés: a túlzó, 569 Sütő András: Omló egek alatt
