Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Barna Róbert: A versírás mint kóklerség és öngyilkos játék (Beszélgetés Fabó Kingával) (interjú)
Kedvenc példám a technika döntő fontosságára, sőt, műfajmeghatározó mivoltára az, hogy pl. a töredék (mint műfaj) nem attól töredék, hogy rövid vagy befejezetlen, mert vannak hosszú és befejezett töredékek is. (Most csak a verstöredékről beszélek, természetesen; de nyilván a próza- vagy drámatöredéknek is megadhatók a formai kritériumai, amelyek a műfajt meghatározzák, csak ehhez nem értek). Hanem a töredék attól töredék, hogy benne a verssorok nincsenek teljesen kitöltve mondatokkal. Töredék az, ami kitöltetlen verssorokból áll, és nem versmondatokból, nem mondatokkal pontosan kitöltött verssorokból. Sokat beszéltem már a verset hidegítő, keményítő, lefokozó technikák fontosságáról. Nem mondtam még, talán, mert magától értetődik, hogy ehhez kell valami forró alapanyag, amit hűteni, keményíteni, metszeni, vágni lehet. Lehűteni csak azt lehet, ami eleve, eredendően felfűtött, felfokozott. Vagyis a legfontosabb dolog a vers belső intenzitása, sugárzása, de ez adottság, ezt nem lehet megtanulni, és nem is választás vagy technika kérdése. Persze valamennyire ezt is lehet alakítani, mert vannak bizonyos trükkök. Például a vers érzékiségét primér szinten a ritmus adja. A rímmel pedig, pont ellenkezőleg, elsősorban érzésteleníteni lehet. De mindaz, amit most elmondani próbálok, nemcsak a versre, illetve a versírásra érvényes, hanem például a táncolásra is. Nagyon szeretem a táncot, többek között azért, mert ezt a kettősséget érzem benne: a szépség és a működés, a ritmus és a rítus, a mozgás és a mozdulatlanság, a súlyok és a súlytalanság, a forróság és a hidegség, a lágyság és a keménység szimmetriáját-aszimmetriáját, ambivalenciáját. A tánc a mechanikus mozgások maximuma. Technicizáltság és improvizáció. Beke László ír valami ilyesmiről Bódy Gábor videói kapcsán. Nem tudom szó szerint idézni, de megnézem, mert fontos. Igen. „A mechanizált mozgás legmagasabb szervezettségi foka a tánc - a tánc a csábító par excellence vadászterülete.” Ezt mondja. Sajnos magukat a videókat nem láttam. De mindegy. A táncot nagyon szeretem nézni is, csinálni is. Táncolni jó. Sokat írtam is róla, egyik-másik versemet meg önkéntelenül is ilyen vagy olyan táncritmusban írtam meg. A táncritmust mások írásaiba, pl. akár prózába is, gyakran belelátom, beleérzem, belehallom. Másrészt a táncot sokszorosan szimbolikusnak is érzem. A tehetséget pl. olyannak képzelem el, mint amilyen a tánc, illetve a táncos mozgása: könnyed, elegáns, erőfeszítés nélküli. Fenébe a nagy súlyokkal! Lehet, hogy a tánccal kapcsolatos érzéseimet sem tudom igazán jól elmondani szavakkal, de van egy régebbi versem erről, a Jeszenyina-Duncan tánca. Úgy gondolom, hogy a verscsinálás az egyes sorok (vagy ha vannak: képek) szintjén elsősorban szobrászi, kőfaragói munka, a sorok, képek egymásutánjának, összekapcsolásának a szintjén pedig elsősorban sebészi és filmrendezői munka. Az egészhez való viszony, illetve a viszonyok mozgatása: színészi feladat. Az alap a zene; erről már beszéltem. Mindezek, plusz néhány más fontos dolog (pl. húzás!) együttesétől lesz a vers egyszerre élesre metszett, nyers, kemény, kegyetlen, a végsőkig megmunkált, és intenzív (a visszafojtott intenzitás több, mint az intenzitás önmagában!), és kihívó, és levegős, könnyed, gyors lefutású. Mindezt persze nem normative mondom, nem is általában; csak a saját céljaimról beszélek. Élesen érezni - a Doktor Faustusban olvastam ezt. A legnagyobb dicséret számomra az volt, amikor egyszer valaki azt mondta az egyik versemről, hogy amikor olvasta, rosszul lett tőle, olyan keménynek, kegyetlennek érezte. Persze, ő nem dicséretnek szánta, de én annak vettem. Úgy érzem, hogy korunk kulcsszava általában is a vágás. Számomra a vers alapja is ez. Ezért érdekelnek a par excellence vágásra épülő műfajok, mint pl. a kollázs vagy a videoklip. Hamvas mondja erről azt, hogy egyszerűen képtelen a személyiségéről, az énjéről másképpen beszélni, mint iróniával. Igen. Szerintem itt fokozatok vannak. A kezdeti önszeretet—önsajnálat nárcizmusa 49
