Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 6. szám - Csokits János: Kipillantás egy holdkráterből (vers)

V

Üveges fényben állok itt, kéken tengeri zöld tükrével kínoz, elvakít, jéggel süt rám a Föld.

Sugárzó gömb! Hányféle ég, könnyező, vérző anyag, levegő, tenger, sarki jég hideg gyémántja vagy?!

Delejes földi fényözön, dermesztő acél sugár, páncélodba öltözöm: belülről nem sivár.

Kihűlt varázslat vesz körül, szivacsos, ráncos szívek, a szó hasztalan örül: a kő nem hallja meg.

Nyárdéli mennybolt, drága szín hűsítő búzavirág, indigó, türkiz, ultramarín! zafírba zárt világ:

eltűntél, és most odafönn síma, rézgálic golyó tükrében látom, hogy a csönd, a halál mire való.

Egem és földem odavan. Fogamra fagy a szám. Elektronzápor a szavam. Minden égitest hazám.

(1968. február-április)

494