Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Lakner Lajos: A teremtett világ (Tamási Áron regénymodellje) (tanulmány)

megformálható kapcsolatot létesíteni - szemben a mesék egyetemes kapcsolatra képes hőseivel20 —, amelyek visszatérését elősegítik, de izolációja teremti meg e regénymo- dell legfőbb jelentésszervező történését: egyén és szülőföld, hős és „közösségi test”, egyéniség és hagyomány egymáshoz kapcsolódását.

A poétikai megfelelések szintjén az egyéniség és hagyomány viszonya a folklór és a regény konvenciójához való viszonyként értelmezhető. Tamási a folklór felöl közeledett a regényhez, a bonyolultabb esztétikai formáláshoz, és hogyha csak irodalmi konvencióhoz kapcsolódhat, kevésbé értékes/értéktelen regényt alkot. A Szűzmáriás királyfiban sok olyan axióma értékű tény van, mely hiányként jelentkezik az olvasó számára. A leggyakrabban idézett példa Bódi mondata: „nem hódolok neked, város”. Az elemzők e résznél rögtön Szabó Dezső ideológiájához fordulnak magyarázatért. De ugyanakkor a megformálás módjának megértése szempontjából azt is fel kell vetni, hogy Tamási miért nem érezte szükségesnek a motiválást. A magyarázatot az „irodalmi költő” és „folklórköltő” különbségében találhatjuk meg. A „folklórköltő” nem teremt „új környezetet, egyáltalán nem törekszik a környezet befolyásolására”.21 Vagyis e regény írója, elbeszélője joggal feltételezte, természetesen ösztönösen, hogy e mondat mint jel előhívja a benne és a befogadóban egyaránt meglévő közös tudásból a megfelelő jelentést. A másik példa az Á&eZ-trilógia második része. A cselekmény töredezettsége, gyors ritmusa, a véletlen nagy szerepe, az elbeszélés énformája, a hős idegensége, mozgásba levése, dologkerülése felszínileg ugyan rokonítja Tamási művét a pikareszkkel, de spanyol társaival szemben nem képes társadalmi erkölcsrajzot feszíteni alakja köré. A már elemzett személyiség- és világkép s a neki megfelelő formálási mód9k következtében nem tudja s nem is akarja a picaróvá lett társadalmat megmutatni. Ábel érintetlen marad a körülötte lévő világtól, szemben a picaróval, aki „formálni szeretné az életet, de végül is az élet formálja őt”.22 A Tamásinál szinte kizárólagosan értékteremtő cselekménystruktúra távlatteremtö hiánya szinte önuralom nélküli elbeszélővé változtatja a mesélőt, s a pikareszk inkább kalandregény lesz. A népi komikum lehetőségei közül is csak a humor, a szójáték s a helyzetkomikum érvényesülhet, mivel a magasabb perspektíva hiánya kizárja a tipikus élet- és társadalmi szituációk megjelenítését. Áz alakításban sokkal inkább az egyéni leleményre kellett támaszkodnia, s akár a népi mesélőknél, itt is nő a komikus helyzetek, játékok aránya, de egyben könnyebb is a fajsúlyúk. A hagyomány kontrolljának hiánya a magasabb esztétikai érték képzésének lehetőségét csökkenti. Későbbi regényeinek többségében tulajdonképp ezzel az esettel találkozhatunk. A hősök épp funkciójuk irányította kapcsolatteremtése a korábban említett életszituációk körén túllévőket kizárja a sikeres megformálásból.

Tamási regényei akkor a legértékesebbek és legsikerültebbek, ha a választott alapstruktúra hasonlító ereje, dominanciája biztosítja az egységes megformálást. A Szűzmáriás királyfi második részében a mítosz, az Ábel, illetve a Jégtörő Mátyás első részeiben a regény, illetve a mese. Az Ábelben a pszichológiai árnyaltság ellenére is formáló erő a mesei struktúra, a Jégtörő Mátyásban pedig épp az egyéni lelemény képes kiszélesítem a mese ívét. E művek igazán nagyszerű példái lehetnek a korábban említett bartóki modellnek. Regényei annyiban sorolhatók az azonosság esztétikája körébe, amennyiben „az élet jelenségeit úgy ismerik meg, hogy bizonyos logikai modellekhez hasonlítják őket”.23 De Tamásinál az esztétikai értékképzés alapja nem is ez, hanem az, hogy a jelszerűvé formált folklór beemelésével teljesen számunkra való világot teremtett, s ilyen értelemben par exelence esztétikum. A világhoz való alapviszonyunkat újítja meg, mikor a bensőséget s a hagyományt az ember lét stratégiájaként mutatja fel.

465