Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Martos Gábor: Érdemes még (Felleg)várni? (esszé)
MARTOS GÁBOR Érdemes még (Felleg)várni? (TÍZ ÉVE SZŰNT MEG A KOLOZSVÁRI IGAZSÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE) 1978. április 29-én, szombaton, a kolozsvári Igazság (az RKP Kolozs megyei bizottsága és a megyei Néptanács napilapjának) olvasói újságjukat kinyitva a harmadik oldalon egy új ifjúsági „mellékletre’’ lapoztak; Fellegvár - hirdette a cím a „lapot” a lapban, s rögtön az első írásban, a szerkesztői „bemutatkozásban” az is elősoroltatik, hogy milyen sok ötlet közül (Jel, Kalap - úgyis, mint az Igazság fiatal munkatársainak Kolozsvári alkotókörének lapja -, 100%, Ugrótorony, Messzelátó stb.) választódott ki végül is ez a cím, amelyről Bállá Zsófia - aki egyébként maga a lap „névadó keresztanyja” - így mesélt egy beszélgetésben: „...mi nagy szeretettel építettünk ki Ko- lozsvár-szimbólumokat... ezek közé tartozott... a Kolozsvár feletti domb, vagy hegyecs- ke, a Fellegvár. És... benne volt ebben a címben természetesen a szokásos, rendkívül szeretett többértelműség: tehát fellegvár, olyan értelemben, hogy erődítés, olyan értelemben is, hogy Kolozsvár-szimbólum, és persze olyan értelemben is, hogy szellemi fellegvár.” A lap, és benne az új melléklet idősebb olvasói azonban még emlékezhettek arra, hogy ez a fajta „betét” nem előzmény nélküli újságjuk történetében; az év végén - már a 27. számban - pedig majd maga a Fellegvár szerkesztője emlékezik meg arról, hogy december 9-én volt huszonnégy éve annak, hogy (1954-ben) először jelent meg ifjúsági oldal az Igazságban, s hogy ennek az akkori „előd-oldalnak” nem kisebb személyiség volt a szerkesztője, mint Bretter György. A más romániai magyar lapokat is forgató olvasók pedig azt is tudhatják, hogy ez a fajta időről időre jelentkező ifjúsági melléklet-oldal mennyire népszerű az erdélyi szerkesztőségek körében; maga a Fellegvár is - mely története során a talán legjelentősebbé növi ki magát ezek közül a fórumok közül, s melynek, mint ilyennek, nyilván nem kis szerepe lesz több hasonló, új kezdeményezés létrejöttében - sorra köszönti majd újonnan induló (vagy esetleg már régebben is működő) ifjúsági „oldal-testvéreinek” újabb és újabb számait: 1978 októberében az Igaz Szó Ősz című negyedévi mellékletét, két hónappal később a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör akkor induló hasonló vállalkozását, majd sorra a marosvásárhelyi Vörös Zászló Jelen, a Szatmári Hírlap Jövendő és a Brassói Lapok Tovább című ifjúsági oldalait. Hogy a kolozsvári Igazságban - melynek akkori főszerkesztője Keszthelyi Gyula volt - mennyire kiemelten fontos szerepet szántak az újraindított ifjúsági mellékletnek, azt az is jelzi, hogy enngk a heti egy oldalnak nemcsak saját, külön címe volt (mint általában a többi lap hasonló vállalkozásának), de saját - sőt sajátos - külön - sőt különleges -, a lap többi részétől eltérő tipográfiai megjelenése, önálló arculata, és - mindenekelőtt - saját, külön, önálló szerkesztője. (A lap külleméről - ha csak zárójelben is - érdemes talán idézni Ágoston Vilmost, aki egy beszélgetésben így emlékezett ezekre az oldalakra: „Én nagyon szerettem azt a szellemi pezsgést, amit a Fellegvár jelentett, mert amikor mindenhol az a szürke, tipográfiailag olvashatatlan »szabvány-lap« jelent meg Romániában, akkor na végre... azon a szürke égbolton végre megjelent egy mozgó pont, ami felé oda lehetett nézni”.) S éppen a „lap” saját, külön, önálló szerkesztőjének a személye lesz majd az egyik legfontosabb oka annak, hogy ez a „mozgó pont”, a Fellegvár, történetének három rövid éve alatt megjelent 449
