Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
elalszik ha kihúnyt a nap s ha zeng a nap nem is néz arra vadóc eladólány-szeszély összeadva tört én elem az emberélet útjának felén az óra tudtára adatik a népnek beethoven-fő feszül, szobafalán arménia tikkadt arménia valóság és legenda habja mítosz alatta nyíl: törékeny fábry-kép a vonat Csehországba onnan indul az emberélet útjának felén egyazon örömben topolyafák násza szagos dunaparton vadkörtefa alatt ezerkilencszáznyolcvannyolc nyara csontos szikár idő ami most kinn ragyog az égen karmazsin-pillájú csillagok dér-iszony tör-viszony csonka nádak homorú fejezet mélyen földre hajtott szóló tapasztalata és az is marad még mondta is gondolta is hogy bírom majd ki nélküled nem tűri a középutat nézték ahogy a tücskök szaggatják szét az estét a langyosakat kiköpi átokra nyitja számat még mondta is gondolta is szeretsze szerette gólyhír fölötte vad-körtefa alatt el-elszenderülve acetilén kések gázbetétek a földön óriás áradat hömpölyög uralkodnak e táj fölött a nagy ködök elindult akkor asztalán az érett szenderegni jöttem én a dunapartra erről a testről erről a házról erről a világról midőn először látta meg a tél de csak az üdvödért ötven esztendő ím a cél nagyon szerették egymást mindit nagyon szerették midőn először látta meg mondott egy halk ha a szavak a városban barbársággal és hazugsággal teljesek, semmi sem beszél hangosabban mint a megíratlan költemény 443
