Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
nem az hogy nem lesz búzaliszt csikorognak pattannak az lúgozott kő antracit kirázott boriik alatt húszezer szerető ujjperec-gömbjei viselik e falánk akár az otthoni palócok nyelve s énekei a kiejtés zenéje gyomra szégyenét öntudat-italát siratja az elpártolt szeretőt lúgozott kő antracit kirázott mellette köpenyhegy szeretsz-e szerette egyiket a holtak másikat a gyárak füst-malom sugarak sorsa: pernye elzsibbad így bizony igyunk rá cimbora véred nagy bánatát enyhítse híís bora pelyva-öl kiloccsant öl ledér öl a harmadikat a gázkamrák idézik délután kettőkor megszólal a füst először azt gondolta és micsoda nyár a dús mezőn példának: vándorútjaim szombat este szól a dzsessz könnyű tűz a rádióban emléke mennyi csillag sercegve nő a búza először azt gondolta és ölében csöcsében hömpölyög cseresznye egyik fegyelemmel másik iszonyattal kibicsaklott könny vagon-tivornya arany-forralta ősz madárlátta leve hegyünknek mellyel mint e kupa oly tele harminchárom sor falat kenyér de mind hitem körül leng már hitem kéri minden önmagába zárt mező az igelitfolyó mesés kövér feje a srég eget hömpölyög rám az égi tűz lángol a diákszoba csupa jaj és csupa sóhaj lányok bővérű asszonyok vállunkat koszorúzza az igelit folyó mesés ágak pendülnek krónika nem hiszi már tudja a baj menekülne a tett elől amint hajlik visszafelé kassák lajos szigorú éje dobná szemétdombra a kardot mélyebben rejlik valahol tetteiről király kora siet kérdi oldalát feszít éjjelente kigyúl bennük a vér van aki csontjai öntudata mögött a végtelen kászpi-tó melletti pusztaságok hunok és avarok elviseli szilánk-lélegzet cső-bura nem bír vele józan szüz-akarat siet kérdi oldalát feszít miután földet ott ahol s nem lesz olcsóbb se tej se vaj álmaidat hűsíteni elsötétül az ég s a házak falai beomlanak sósítaná langgyá a harcot attól hogy agitálsz papolsz a vág vize ömlik duna kinyílik völgy két combja köpött fehér lányok fehér paplan alatt átalussza a lét hetven börtönfalát kunok és besenyők meg jászok földje álmodozunk igen álmodozunk és van aki az öntudatlan falura fulladoznak kínjuk a földig ér kinyílik völgy két combja köpött dunapart aranybot menekült galambok úgy tépik idézik olyan fegyelemmel pernye-égöv vagonsorfalat csordulásig-tele töltött a híred is 428
