Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
te pornográf-acél láz megmarad cérna-falak infravörös seb gáz-csalit mit ér vele az egyszerű bánja-e az a versedet a semmiből indult nem volt hagyománya se mintája s mit szólna vajon rá az erdő paraszt ha meg is okolod izotóp hasa külön öl hová siet miért e gyorsvonat titka beroun beroun szép nyírfaerdö de hiszen jól tudod hogy menyasszony vagyok tűz-istene ó szegény zarathustra be megjártad be igen megjártad így hát alighanem jó kis bonyodalom hová rejtetted legjobb szeretőm hová siet miért e gyorsvonat korbács-ezüst lopott köpött hogy miért van a szél a fagy ha eldalolnád róla-szőtt a világháborúból jött sebzetten megundorodva énekedet s a resti pengő fölsorolsz ezer indokot dübörgő szinek sín-vakok hozta ide önkény kikötözve s ki annyi utat megjársz sutri szellő lenne abból hogyha meglátna valaki ki megálmodtad hogy ím-ígyen szála anélkül hogy akár álmodban is kettőnket így együtt abban igazad van kerítsd meg őt legelső, szeretőm hozta ide önkény kikötözve akkor már nagyobbak voltunk többet tudtunk jött gömör porából köti ezer sínnel körömsárga krónika cső-erdő köröskörül fehér keselyük - a vadon s kigyúl a vér mi lesz mi lesz ha az atom kiloccsant ég tüzlevelű füst százezer bilinccsel mennyi falu mennyi az világról az mint eszembe veszem álom az igelitfolyókon az lenne jó ha hím-dalok pedig bolyongtam sokfelé persze a szolid gyerekek mindezt ők mit se tudják csalt a csoda hiába múzsája ceruzámnak álom az igelitfolyókon menj el inkább vidd fel én áldozatomat panyit rozsnyó fülek rimaszombat után szögesdrót-malom égett vitorla föllobban csakugyan fuldokol majd a föld elkopik mind a szín sárga lesz mind a zöld kikötözött ágyék kiközött ég immár ipolyvölgy is láncol köt magához egyszer csak sűrűbe értünk megfogott rohan tz utcán többütemben diktálván épp az iramot mégsem láttam a titkaid s azt sem hogy édes szüleik egymást mennyire unják világ nem ismerem versemnek lüktetést rohan az utcán többütemben szimmetrikus modelleken mit ér vele azt nézi csak megértene? a cserfalomb elárvult magyarként elárult emberként nem volt semmije a nap a hold a csillagok hogy térdig sem ér a vetés duna-ing cső-szubsztancia eltékozolt partjai bilincs aki álmaim egyetlen utóda 426
