Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
között mindenesetre még soha jelenetet igen soha csütörtökön a bonyolult tisztaságot magában fogasra köpve szögre kilakolva ennél is több gyorsasága zöld dunatáj világos elmék sötét gondok karja félig elkopott hűvös szilánkok ezrei végzik testet-faló munkájukat a vér az életet-adó bélyegét rásütteti e kéjre tangózik a világ a városból jöttek rügyfakadás bimbók társulása az indítóok egy plakát élünk sírunk elélvezünk álmok? voltak nem tudom s már nincs erő mely mágneses sugárként egybefogja dekát egybe nincsen számára nő és fü terem az indítóok egy plakát ténylegesen arra kényszerít hogy avas házak közül a tél árnya űzött ahová e gondolat sütött sikong a szív alól felbőgve zúg rohan miként tavaszidőn megáradt ős-folyam kiképzett tükörben óh a hó álma: tervek dühök remények mögöttem egy napon szinte az új világgal keresztbe feküdt az utak élünk élvezzük az idők s megfosztani még tőlük is? mi kilencvenkilencfelé kívánkozik naponta nem lehetsz oly komisz kegyetlen virtusát keresztbefeküdt az utak jelek a füstben sárvirág amit ki tudja mily okok a nép izzad keze nyomán ficánkol óh az ifjúság elnyeli a keserű-édes rohadttá-nyűtt az ekeszarva zúdítottak ránk mily erők göcsörtös ujja olda ráng töredéke köszörült-ezüst hamuszín aranyban locsognak a rétek mondanám én hogy gyere le a hegyről úgy meg nem értettük hogy mit jelent egy-egy oázis egy-egy zöldellő siettetnélek fejezd be a Művet habos szegfű habzik szél a testiségek töredéke köszörült-ezüst képzelt tövis szívós mezőny ki tudja milyen bánatok mit bánja az a verseket pilula-édes a fonál végén anyamadár-sebészet gondja-vágya egy marék szalma teszik szeszélyessé a nőt meszelt gerincek pán-szegek melléből-metszett száz ezüstje árván fütyörészi szellő pengeti a vágyak ki tudta mindmáig megmagyarázni forrás-táplálta pillanat miként e kiégett földön e csupa-szikla hogy a csillagok mért szopják a holdat fütyörészi szélben csontszilánk a ványadt melléből-metszett száz ezüstje árván amikor lefekszik amikor melegszik száguldó idő rakoncátlan szivek harminchárom negyed inga-ezred ne bánd ne hederíts reá se cimbora készül az ördögök irtózatos tora lebeg a kikövezett mennyezet rácsodálkozik a bimbó-bamba tájra ingatag vermek a földdel bajódni láz megmarad cérna-falak emlékszem én pompás hajad nem értem én mily furcsa nesz persze a szolid gyerekek a kisfiú ötéves egyszerre férfi lettem szédítő sátor-áram láz megmarad cérna-falak 424
