Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
s kifeküdtem itt e nyújtózó magasban szóló tapasztalat és az is marad a park bordái kiszegett a n yár e nagy harangvirág kamaszcsontú madárhusú az asszony bérelszámoló a férfi üzemgondnok ez az én havasom pirosán dől a falnak a park bordái kiszegett nyitvafelejtett nász szívós ez a magaslat ez a föld hogy zúg-búg az önvád-tenger itt állok a férfikor vadonerdő-ernlejében mit tettél mondd állsz-e elébe s mi itt lapúl mögöttem rügy fakad ás száguld silány Zsuzsának hívták szélmalom-kerék csupán bumfordi képét mosolyogják főzik az öntudatlan kéreg-italát kincsei között három ezredéve midőn utnapisti.noé bárkája hordái szégyenének szegülve száz finánc mosolyogván körül a kisszobában Zsuzsának hívták szélmalom-kerék tanubizonyság-sokk a sors támadni kész vad falkaként ha az élet a nagy bíró ébenszín égbolt fekete hajad lobog fekete véred beletekinttet a szemébe viharzik a karám csapágya inak elcsi túl zene szabályozza szívve kését csupán csúnya testét dugják nyakig van akit csak a föld öntudata hevít itt a hegyen kötött ki épp midőn és aprította egy a mást a nép elviselve a lét örökös szégyenét dugják nyakig ama bizonyos kádba zene szabályozza szívvé kését tétova combok tétova kalandok ím ide a bösi szegfűs faluvégre összkomfort-melegben széttaposta tézzel-kivert kupái járják vak táncukat részeg fiúk verik össze bokájukat sebesült halak hálózatában fekszem a fű között fejem mélyre hajtva elődök nélkül ki g^g^lt törtök a tér kitaszít befogad éjjel a forró háztetőn hallod-e csorduló levű a férfi reggel hatra jár s kettőkor érkezik hallod-e mézga-nedvű kandúrok kergetőznek a tér kitaszít befogad szerets z-e mondta szunnyadó gerezd vadkörtefa alatt el-elszenderülve sebesült salak töméntelen áll a bál bőrduda cimbalom hegedű ujujé nem lehet senki most keserű történelem régen volt talán nézni hogy zúdul a táj a dunapartra módszeres és szigorúan következetes a montmartre püspök-süvegén szemünk alatt a szenvedély bozontos ég mondd tetszik-e az asszony reggel nyolcra jár s fél hatkor érkezik néked az én dalom dühétől foltok nőnek a montmartre püspök-süvegén pusztító tüzek árvizek hogy lett így szinte éjre-nap patak ha pong lepke ha láng nem véletlenül történt hogy a népdalkutatás éppen annak van értelmes keserves 422
