Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
megfontolt szög a szája szíj süvít az utcán fölszedi s nem mer röpülni ha az ég kassák lajos érdes szava utolsó görcsös sóhaj-árban sólyomszárnyakkal csalogatja földrengés háborúk inog talaj füst és olaj kiégett ólak tüske-tengerén fék ha csikordul megdobban a lélek könyvek: a sumer eposzoktól kezdve süvege csillogott a hajnali fényben mert csupán hajnalban lehet a beatnikig vak üvöltéséig hevesebben lüktet a vér ha kondul kiégett ólak tüske-tengerén sz áraszakadt rímek h ideg lányok szók nyáját pörgeti riogatja a végtelen testvérbátyám ősöm atyám elalszik ha kihúnyt a nap s ha zeng a nap nem is néz arra húzza a talp alávaló t megközelíthe ti k mi ne k magasfeszültsége a szivárvány az óra adja tudtára a népnek közöttük mint egy kifeszített vászon megpillantani teljes szűziségben e szüzet uralkodott e csupakő maga az ember tövishajú krisztus a vonat Csehországba honnan indul magasfeszültsége a szivárvány szeretsz-e mondta zsúfolt kikelet volt szagos dunaparton vadkörtefa alatt menedékhely maradéktalan kinn most az ég alatt szigorú a világ fehér az éj fehér az értelem a fák gondolat-jelkép fagy-kifacsart agy koszorús fejezet mélyen porbahajtott agyunk az éleslátás éle ín csavarodik az ének csilingel a táj cseng+hahó orgonaillat sóskafagy mikor egymásra leltek sivalkodtak az aknák vasárnap hűvösében hahó be messzi tűntél csavarodik az ének ölében a május kikelet-csiga vadkörtefa alatt el-elszenderülve ösztöneink értekezlete megdermedt eb havas szilv eszter ónszagú virágokat nevel f árad t d ereshajú szigorú f agy elvi selhetetlen szenderegni jöttem én a dunapartra erről a testről erről a házról erről a világról midőn először látta meg már csak mint lenge füst lebeg lapul a hó még tomposán s ők álltak mint a szobrok a meglódult időben itt-ott csiperke-vágy kormos mint pernye-szán midőn először látta meg tű-varrta csönd gaz-délután mert olyan a szél mint a lány csak a maga pölyhös berkében volt egy hitünk volt egy álmunk az az archimédesi pont szemerkélgeti a jövendőt különc nem tudja mit akar szivacs-konok ribanc folyó a töviskes oldalán fölött beroun beroun távoli cseh város leveled megkaptam s bevallom őszintén csupaszikla örményföld terein arménia tikkadt arménia nem hittem volna már hogy találkozunk még dombos öiű mégis oly idegen a töviskes oldalán fölött sok évet ült sok éve folt egyik percben még süt a nap fújja egyhangú énekét mi leszünk amely kiforgatja sarkaiból ezt az eddig volt s ha az eget orv viharfelhők 419
