Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Szörényi László: Hunok Recanatiban (próza)

máshol is.) Nem tudom, szúrták-e szegényt a fenyőtűk a Végtelenség dombján, de engem nagyon. Valamint a darazsak is összecsíptek, mint annak idején - Loreto és Recanati között - Szenei Molnár Albertet, a tarkóján, a fejebúbján, a fülén és a szemöldökén. 0 méltó isteni büntetésnek vette, mert mohón be- vacsorált; én ugyan az Ég szárnyas bosszúállóit inkább Pali bizonyos testrészeire irányítottam volna, de ő nyilván behúzta a zsalut, hogy Évusinak egészen sötét lehessen. Alig pirkadt, a kiürült kancsóval ott szobroztam a szálló előtt, s ahogy a megbeszéltjei - Pali gatyája — az engesztelés zászlajául kilógattatott az ablakból, kinyittattam a kaput a hajnali álmából fölvert Emi- lióval.

így ment ez, sokáig. Folyton álmos voltam, minden tagom fájt, igaz, hogy az összes hallgató közül talán én tudtam a legnagyobb beleérzéssel kommentálni a délelőtti órákon Leopardi búsnál búsabb passzusait.

Vagy nyári éjszaka, a néma csöndben Barangoló kedvemben néha éppen A városszélig eljutok, s megállva Az árva földet elnézem, s magános Szobája mélyéről fülembe csendül A lányka dala, ki éjt téve nappá Serénykedik...

(Igaz, hogy javaslatomat, mely szerint a „magános” szó nyilván szövegromlás, elutasították a professzorok, akárcsak a serény Évusi azt az ötletemet, hogy ezentúl a nappalt tegye éjjé.)

Pali átérezte bánatomat, komolyan beszélt Teresával, egy tüzes katalán leánykával, hogy fogadjon be engem szobájába, de az legföljebb Évusi befogadására mutatott hajlandóságot, mivel őszintén bevallotta, hogy ő bizony buzi. (Bocsánat a kifejezésért, de ő mondta így, s már Leopardi is megírta a „Pensieri”-ben, hogy: „Kecsesség jő az ellentétből. A nők szájában a káromkodás, avagy a nők férfias viselkedése és szokása vagy nemes, vagy finom stb.”)

Tehát éjszakánként a Holddal beszélgettem továbbra is, mint a Föld az „Operette morali” egyik novellájában s Luna engem is biztosított, hogy a holdlakók élete ugyanolyan keserves és kilátástalan, akárcsak a földlakóké; délelőttönként, az órákon pedig, egyre több Schopenhauer-idézettel bizonyítottam Leopardi pán-pesszimizmusának igazát, melyet az .Ázsiai nomád pásztor éji dalá”-ban például így fejtett ki:

Bármi test, bármi lélek

Jut neki tán, s bölcsőben vagy aknlhan,

Az újszülöttnek csak gyászt hoz az élet.

Egy szép napon azután megérkezett Sándor, atyai barátom és kollégám, hogy beváltsa a templom-megkerülő fogadalmat ez évre a maga részéről. Emilióval szemben, egy teherfuvarozónál kapott (fiával együtt) szállást, aki a városka szállodahiányán olyan elmés módon segített, hogy kiürítette garázsát és a sötét betonfolyosóba vaságyakat állított. Palival és Évusival rögtön

409