Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Losoncz Alpár: A végesség szorításában (Sziveri János: Bábel) (kritika)

az önkommentárok értéktartóbb, kimértebb hullámzása. De az „ez van” kényszertudatának elfogadása nem jelentett megbékélést, csak a szembenállás módozatainak finomítását, sőt a tekintet kitágulását eredményezte. Ezért a groteszk gondolkodás felé való fordulás olyan motívumkinccsel és formai egyensúllyal párosult, amely biztosította e költészet eredeti hangvételét.

S most hadd essen több szó a Bábel című kötetről. Ciklusszerkesztése, kompozíciójának átgondoltsága, a versek közötti szerves kapcsolatok a Dia-dalok bravúrját idézi fel. A kötetalkotó terv szigorúsága összefügg azzal az igényességgel, amellyel Sziveri János a világgal való szembenállást illette. Ez a gondosság ugyanakkor egyéni módon ellenpontozta az e műben is érvényesülő játékosságot (szintén a Dia-dalok öröksége). A játékosság szerves dimenziója különben is az ellentmondások összekapcsolása — a költő teljességet célzó nagy verseiben fel-feltűnik a gondolat, hogy a világállapot az ellentmondások egysége, egymásba fordulása.

A Zuhanó diadém ciklus első verse (A kos jegyében) bevilágítja az egész kötetet. A groteszk melankólia kibontakoztatásának programjává válik, amely majdan a világot az eltékozolt esélyek gyűjtőmedencéjeként láttatja. A kiszolgáltatottság könyörtelen rendjébe beillesztett, „beválasztott”, „beiktatott” önéletrajzi krónika indítja a kötetet. A személyes az öt meghaladó horizontok közé épül be. Az első versszakban mindezt egy groteszk ironikus játék, kicsinyítés-helyettesítés („Tiberis Pó helyett higgadtan / lúgozza Muzslát a Bega”) színezi. Az ökológiai rombolás folytonossága, valamint az ezt követő tagadó mondat („Én születtem ott - nem / Dante, Poe, Lope de Vega” - e mondat nyilvánvalóan rokonul a Dia-dalok első két sorával: „nem / páris / sem bakony”) felvillantják a Bábelben (is) kibomló világmagyarázat összetevőit. A „történeti” (Tiberis/Bega) kontextusban fogant összehasonlítás, valamint a testi, szellemi valóságra vonatkozó szennyezés egy sajátos egzisztenciális szférát és condition humaine-t előlegez. Sziveri Jánost a Dia-dalok után is e condition humanie-nak és a mindennapi környezetben feltáruló konkrétumoknak összefüggésrendszere érdekelte. Éppen ezért nagyon gyakran lokalizálta költészetét és helyezte a személyes kon- fessziót, az első pillanatban csak befelé záruló számadástételeket szűkebb és tágabb életterének couleur locale jóba - nyilván nem véletlen, hogy a Bábel záró ciklusa a Bal-kán címet viseli. A Dia-dalokban e környezetérzékelés messzemenőleg közvetlenebb volt, ott e konkrétumokat egy szociográfiai affinitás, lírai-szociográfiai érzékenység formálta. Jelen kötetben a condition humanie üledéke kevésbé közvetlenül, alkalomadtán sejtésszerű jelzések alakjában jut felszínre, a megtöretettség, a megpróbáltatások, a hiábavalóság szövevénye mögül. De az egyéni síkra kivetített konkrétumok mögött mindig feltűnnek a külső vonatkozások, a közösségi dimenziók. Egyszóval, Sziveri János a priváció megnyilvánulásai ellenére sem tett le a helyi színezet, a külső körülmények tárggyátételéről, ám ezek kevésbé közvetlenül és stilizáltabban vannak jelen az élettöredékekben. Éppen a külső körülmények beemelése a versekbe gördít akadályt a meddő cikomyák elé: „feltárva tényeim / vetkőzi le / versem a meddő ornamentikát” (A Kos jegyében).

Az egyéni sík ezen szerepe összefüggésben van a testi valóság dinamikájával, amely szintén a harmadik kötet tendenciáinak folytatását jelenti. Itt azonban új jelentéseket nyer a metaforává tágított emberi test. Ott a kritikai alapállás kelléktárának részelemét jelentette; a Dia-dalok szerzője a naturális „kellékeket” egy szintre helyezve a fennkölt eszmékkel, környezetünk szólamaival honosította meg a groteszk játékmodorát. A Bábel lírikusa a testi és szociális mozzanatok összefűzödésén túl inkább a testet mint egy ontológiai áramkört hangsúlyozza. A testre utaltság, a test börtöne a voltaképpeni ontológiai közeg, amely feltárja a lét szakadékét. A lét horizontját a tökéletes kiszolgáltatottságnak alárendelt testi állapot közvetíti.

380