Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)
birtokáról, a következőket mondják: „Si autem hoc non fecerit, sciat nos in proximo tempore contra eum dimicaturos" (SRH I. 81.: Ha pedig ezt nem teszi, tudja meg, hogy mi ellene rögtön hadat indítunk). Az egyébként kedvelt dimicare igét Anonymus csak itt, ebben az esetben használja, s akkor is egy ritka kifejezésben, amely viszont a „tatárlevélben” - változatokban - kétszer is előfordul. A szövegszerű összefüggések így arra késztetnek bennünket, hogy a „tatárlevél” és a Gesta szerzője között kapcsolatot keressünk. Annak bizonyítéka lehet ez a kapcsolat, hogy a Gesta szerzője valóban IV. Béla környezetében élt, mégpedig a „tatárlevél” keletkezésének idején. Mint már említettük, e levél keltét Senga Thru legutóbb 1247. november 11-re tette (Senga Tbru: Száz. 1987. 606. kk), ezt azonban kizárja, hogy a levél nem keletkezhetett IX. Lajos keresztes hadjárata előtt. Arra ugyanis a levélben utalás történik, s Lajos csak 1248. augusztus 25-én indult el, mint erre a nehézségre Senga Tbru is rámutatott (i. m. 608-9), s nem zárta ki a levél 1248. november 11-i keltezését. Magunk feltétlenül ezt az időpontot választanánk.. Ez pedig azt is jelentené, hogy a Gesta szerzője 1248-ban IV. Béla környezetében található, s ha ez valóban Pál, a későbbi veszprémi püspök, akkor hipotétikusan rekonstruált életpályához azt a kiegészítést tehetjük, hogy egyetemi tanulmányait 1237 után és 1248 előtt végezte, tehát bizonyos, hogy a tatárjárást nem Magyarországon élte meg. A „tatárlevél” szerzője egyébként több történeti példát sorol fel, amelyek, mint Marczali mondja, „az író bő olvasottságáról tesznek tanúságot” (i. m. 162). Ugyanezzel a „bő olvasottsággal” találkozunk a Gesta szerzőjénél, mégha az nem is emlegeti — természetesen - Eracliust és Cosdroest. Felvethető persze, hogy a „tatárlevél” idegenül áll szemben Attilával (Tbtila - ez a névalak is olasz hatás), míg a Gesta Álmos és Árpád ősévé teszi. Húsz-huszonöt év alatt azonban nagyobb változások is történnek egy-egy ember (illetve környezete) gondolkodásában. Á „tatárlevél” még panaszkodik, hogy Béla fiát, Istvánt kun leánnyal kellett összeházasítani, a XIII. század hetvenes éveire azonban a kunok és más keletiek megítélése megváltozott, ez a változás éppen Kun László korában, tehát a Gesta írása idején teljesedik ki. Még egy körülményt kell felhoznunk annak megerősítésére, hogy a Gesta írója Pál veszprémi püspökkel lehet azonos. Ez pedig Anonymus korában szokatlan olvasottsága, ha a „tatárlevelet” is ide vesszük, történeti jártassága (amely persze a Gestában nem kerülhet közvetlenül felszínre). Mint Csapodi írja: „... Anonymusnak egy egész csinos könyvtár állt rendelkezésére” (Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés i. m. 60). Csóka éppen ennek, könyvismereteinek alapján feltételezte, hogy Anonymus Pannonhalmán dolgozott, mert az ottani apátság könyvtárában lehettek volna csak meg Magyarországon azok a könyvek, amelyeket használt (Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 498). Amikor a Zulta korában választott rektorokról beszél, annyira szó szerint idézi Sevillai Isidorust, hogy az valami egyetemi tanulmány emléke nem lehet, az Etymologiarum libri-nek a keze ügyében kellett lennie: Jrektorok] qui moderamine iuris consuetudinis dissidentium ites contentionesque sopirent” (SRH I. 107 - hogy a szokásjog alapján a pereskedők jogvitáit és pereit ők intézzék el, Gerics József ford.). Isidorusnál pedig arról olvashatunk, hogy a jogtudósok kiadták a római jog tanítását, „quibus dissidentium Utes contentionesque sopirent” (Isidor. Hisp., Etym. V, 14 - hogy a pereskedők jogvitáit és pereit ezek alapján intézzék el). Horváth ennek kapcsán Anonymus „némi” jogi képzettségéről beszél, Sevillai Isidorus hatása azonban másutt is kimutatható nála, így ennél többről van szó (Horváth J.: Acta AntHung. 19. 1971. 375), arról, hogy Anonymusnak egyebek mellett a sevillai püspök könyve is kéznél volt. Ez azonban nyilván nem Pannonhalmán történt. A Gesta szerzőjét ugyan személyes élmény köti Szent-Márton hegyéhez (amikor onnan Pannónia szépségében gyönyörködik), itteni szerzetes azonban nyilvánvalóan nem volt (azt egyébként nem merném kizárni, hogy munkája írása közben felkereshette Pannonhalmát - innét lenne a mély nyomot hagyó élmény - hogy az ottani könyvtárat, az ottani okleveleket átnézze!). Volt azonban a XIII. század hetvenes éveiben Magyarországon olyan hely, 369
