Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Balázsovics Mihály: Levelek a hegyoldalból (regényrészlet)

megint összeéljenek és zengjen a zene, teljes erejével újból nekihersenkedjen a zavarás.

Fateromnak újabb szórakozást adott a sors. Technikailag primitív, de a célnak és időtöltésnek kitűnő számhúzógépet talált ki. Egy kifuserált, lyukas, piros, zománcozott lábos, benne négyrét hajtva papírcetlik, mindegyiken egy szám, a lottóhúzásban részt vevő számok, egytől kilencvenig. A gép üzemeltetése egyszerű volt. Fater egy fedővel letakarta a lábost, rázta, mint egy mixerfiú, vízszintesen előre, függőlegesen oldalra, majd körkörösen csillapította le a belendült mozgást, kezeivel hatalmas hókusz-pókuszokat csinált, vagy keresztet hintett, letette az asztalra a lábost, elszívott egy szivart, aztán odaszólt nekünk - mindegyiketek húzzon ki öt papírt. Rakd az asztalra! Gyorsan, ne válogass! Most tűnjetek el! Passz! Menjetek! Máig sem tudom, hogy milyen rendszer szerint csoportosította a számokat, a valószínűségszámítás melyik törvénye uralta a művelet lényegét, de hiszem, hogy az egészben a csúcspont a mixelés és a húzás volt a legfontosabb. A többi talán mellékes, nem is lottózott az Öreg, csak táblázatokat csinált és káromkodott, hogy ilyen sóherek vagyunk, meg megint leégtünk, ha most ötszázért, akkor, Kölyök, akkor... Á, kevés pénzzel nem lehet játszani, a szerencse is oda húz, ahol dohány van. Emlékszel - mondta -, amikor hazajöttem Olaszországból, egy pár évig nem volt állásom, csak kamu munkahelyem bagóért, akkor, akkor nagyban játszottunk, jó pénzeket fizetett a totó, abból éltünk. Nem emlékszem.

Néha felrémlik előttem valamelyik pesti presszó füsthomályában lebegő arc, neccfátyolként az emlékezetre tapadó beszédfoszlány. Miska, ezt fixre kell venni. Biztos, hogy x lesz. Atalanta a Pisával?! Kettes. Tuti kettes — így Apám. Jó. Ebben te vagy az okos. És a Honvéd? Az bunda lesz, az is kettes - Lajhár megesküdött rá. Nem biztos ez, Miskám, múltkor is bepalizott az egész Kispesti-bagázs, egy csomó pénz opxajdra futott... Homályos előttem a kép, távoli ez a világ, bár kisgyerekként többször - mennyire irigyeltek a többi srácok - egész délutánokat töltöttem Kispesten Apámmal, kezet fogtam majdnem az egész aranycsapattal, sörhabos koraesték csillannak, tükröztetik emlékeim. Meglásd! Miska Bátyám, hamar munkára lehet fogni, fürge kis kölyök, vékony, de majd megerősödik. Kétballábas - mondta Apám. Kétballá- bas. Még a bőrfociját is elhagyta. Milyen játékos lesz az ilyenből? Semmilyen, ahogy az ábra mutatja, nemhogy megszerettem volna a focit, de megutáltam. Minden vasárnap muszáj volt meccsre menni. Utána az öltözőkben, kerthelyiségekben teijedelmes nagy-szövegek, fröccsöktől, söröktől fűtött indulatok csapódtak össze, kihagyott régi nagy-helyzetek, gólok triblizték ki a maradék józanságot és a taccsvonal mellett a pályán maradva futottak komerre, opxajdra.

Lányom, te érdekházasságot kötöttél - jelentette ki Feleki Laci bácsi 1982-ben Szigligeten, feleségem felé fordulva, egy Juhász, egy valódi Balasics ivadékkal. Tudjátok, mekkora kapufát rúgott Apád? Nem tudjátok. A labda elvitte a felső sarkot, darabokra zúzta a kapufát, s a drukkerek - mert akkor még voltak - egymás között osztogatták a faszilánkokat, mint valami ereklyét. Messziről, fel a pipába, mekkora gólokat ... jó focista volt Apád, a Balasics Miska. Mit hitetlenkedtek? így történt, tudom. Ez egy érdekházasság. Az ügyet lezártuk, azóta mosolygunk rajta és ahogy Laci bácsi szavait hallottam,

318