Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz (esszé)
nem volt, csak sport, nem pedig kényszer, bizonyos tiszta eredményeket értem el. Sok év múltán a felszínen az átlagos emberi mononacionalizmussal és monoreligionizmussal szemben sajátságos polynacionalizmust és polyreligio- nizmust voltam kénytelen tapasztalni, amely állandó meggyőződéskritikám következményeképpen kifejlődött. Az ellentétes kritikát igen könnyen és gyorsan értettem és el tudtam fogadni. Más szóval, ha nem volt igazam, érdekem ellenére is könnyen meg lehetett győzni. A felszínen. A lét mélységeiben azonban nem változtam. Lényem mélységeiben ugyanolyan maradtam, mint voltam, csaknem teljesen amorf, proteusi, hihetetlenül puha, befolyásolható, alakítható, olyan, mint ahogy Keats a költőről mondja, hogy nincs egyénisége és karaktere, - világnézettben, elvtelen, magatartástalan, fílozófiátlan valaki, aki minden létezési formába hihetetlen könnyen beilleszkedik s ha a pokolban száz fok hőség lenne, vagy öt perc alatt megfőnék, vagy a hatodik percben már ragyogóan érezném magam. Ez a proteusi óceáni érzület igazi lényem s ennek mindég igénye van valami elvi védelemre, amellyel magát mint páncéllal veszi körül, de sohasem ragaszkodik egy bizonyos elvhez és meggyőződéshez, vagyis világszemlélethez. A legkülönösebb az volt, hogy tapasztalatom szerint ez más embernél is pontosan így van. Az embereket nem azért nem lehet elvileg meggyőzni, mert világszemléletükhöz ragaszkodnak és elveikhez ragaszkodnak, hanem azért, mert tulajdonképpen sem elvük sem világszemléletük komolyan nincs és nem is volt és nem is lesz. A világszemlélet az ember kísérteti eleme. És az, hogy érdek, nem előbb van, hanem később és már a kísértet szuggesztiója. Amivel nem kívánom azt mondani, hogy csak kísértet. Ellenkezőleg. Tudjuk, hogy a kísértet reális, még az álomnál is sokkalta reálisabb. így tehát eszem ágába sem jut a kísértet ellen szót emelni. Csak azt vagyok kénytelen megállapítani, hogy a világnézet a kísértet paranoiás védelmi mechanizmusa, amellyel az emberi mélység proteusi alaktalanságát biztosítani kívánja. Ismét hatalmas érv, hogy az ember mind a kísértet, mind a világnézet igen magas realitásfokát kénytelen legyen elismerni. Olyan erős embert, aki tökéletesen világszemlélet nélkül tudott élni, Lao Ce-n, Démokritoszon, Rabelaison, Böhmén és Nietzschén kívül alig ismerek, csak néhány festőt és zenészt és költőt, - akik meggyőződés nélkül éltek, vagyis páncél nélkül, vagyis védelmi berendezkedés nélkül. A meggyőződés nem érvek kérdése, nem ügyes vita kérdése és főleg nem a rejtett igazságtartalékok, hanem az erő kérdése. Ha gyengék vagyunk, és azok vagyunk, vannak kísérteteink, akik bennünket világszemlélettel és meggyőződéssel saját gyengeségünk ellen megvédenék. És minél gyengébbek vagyunk, annál nagyobb védelmi berendezkedésre van szükségünk. Ezért lehetetlen például olyan embert, mint az SS meggyőzni, nem erejénél fogva áll ellen, hanem gyengeségénél fogva. Az erő meggyőzhető, a gyengeség azonban soha. A fürge huncut A kor igazi érdekességének nem Channant, vagy a planktont, vagy a qualmikiánust, vagy az SS-t tartom, hanem Barrére Bertrand-t. Barrére Bertrand XVI. Lajostól Napóleonig az összes forradalmi kormányzatot 309
