Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)

(Horváth J.: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk i. m. 347). Ákos mester azonban végül is még az Árpádok első foglalóként való hagyományát is finoman kétségbe vonja, amikor azt mondja, hogy Árpád állítólag megelőzte a többi honfoglaló kapitányt (fer- tur precessisse). Horváth J. és nyomában Mályusz E. is úgy véli, hogy az Árpádok meghódolt vagy csatlakozott népek szintjére való süllyesztése Ákos mester oligarchikus szemléletéből fakad (Horváth J.: i. m. 347 kk., Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 61-2., A Thuróczy-krónika, i. m. 50-1). Hogy Ákos mester a királyi hatalom csorbításának gondolatával foglalkozott, az persze lehetséges, hiszen a XIII. század második felében, éppen a hetvenes évektől, e hatalom oligarchák általi csorbításával találkozunk. Szövege azonban ennél többet jelent: az Árpád-ház uralkodásra való jogának kétségbevonását, legitimitásának megkérdőjelezését. Vagyis annak alig burkolt kimondását, hogy a magyar trónon nem feltétlenül Árpád-házi leszármazottnak kell ülnie.

Hogy Ákos mester ezt valóban így gondolta, azt művének egy másik részéből tudhatjuk meg. A székesfehérvári egyházról írva szól annak két „rationale” nevű szertartási öltözékéről, amelynek szélébe 74 márka színtiszta arany és drágakövek voltak szőve. Erről az egyébként püspöki vállruháról leírja, hogy Szent István király kérésére Boldog Benedek pápa azzal a kiváltsággal látta el, hogy bárki (quicunque), aki ebben misézik, az királyt felkenhet, megkoronázhat és karddal felövezhet (SRH I. 316). Ilyen jogra persze semmi adatunk a magyar középkorban és másutt sem (Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 16-8), a koronázás joga az esztergomi érseket, illetve főpap helyettesét illette meg, de semmiképpen valami misés papot. Mályusz, mivel Ákos mester egy időben fehérvári örkanonok volt, azt mondja, hogy írónk ezzel saját tekintélyét próbálta növelni. A vállruhával kapcsolatos privilégium leírása azonban ennél többet rejt magában. Annak jogi megalapozását, hogy valakit magyar királlyá az esztergomi érsek és a püspöki kar ellenére, illetve nélkül megkoronázzanak. Ákos mester más esetben is alkalmazta ezt a jogalapbiztosító eljárást. Az óbudai egyházról azt állította, hogy hasonló szabadsága van, mint a székesfehérvárinak, tehát közvetlenül a római curia alá tartozik, s ki van véve a megyéspüspök joghatósága alól (Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 21-2). E jogalapozó (hamis) állítása a XIV. század végére elismerést is nyert (Gerics J.: LtK 33. 1962. 10 kk, vö. Mályusz E.: i. m. 22). A fehérvári vállruhák kiváltságának hamis állításával nem volt ilyen sikeres - érthető okokból - az azonban aligha lehet kétséges, hogy Ákos mester ebben az esetben aktuális politikai célokból hamisított, s ez a hamisítás olyanvalakinek az érdekében történt, aki nem volt Árpád-házi leszármazott. Nápolyi kapcsolatai, s ezeknek kihangsúlyozása arra utalhat, hogy talán éppen Anjou Károly szicíliai királynak, akinek legalább a felesége Árpád-házi hercegnő volt, s ez is magyarázná, hogy Károly - legalábbis egy alkalommal - használta a magyar királyi címet, mint láthattuk.

Nehezünkre esik állítani azt, hogy ez valóban így történt. Ákos mester ugyanis világosan állást foglal azokban a pártharcokban, amelyek Kun László uralkodásának elején, a hetvenes években zajlanak. E kérdés kapcsán hosszan és szó szerint idéznünk kell Mályuszt: „Egy esetben különösen sajnálhatjuk, hogy magatartásának indítóokát nem ismerjük bizonyosan. Egyrészt jelleme határozottabb vonásokkal rajzolódna elénk, másrészt munkája befejezésének időpontját pontosabban lehetne megállapítanunk. Mindössze azt kellene tudnunk, hogy a Héder nemzetségről szóló fejezetet, a 39.-et mikor írta: V. István uralma alatt, vagy már a király 1272. aug. 6-án bekövetkezett halála után. Közelebbről: akkor tette a nemzetség beköltözésének időpontját a valóságosnál másfél évszázadnál korábbra, II. Géza uralkodása helyett Géza fejedelem idejére, amikor a legismertebb tag, írónk kortársa, Henrik, a Nagy (t 1274) szám- kivetetten élt Ausztriában, vagy amikor V. István halála után visszatért Magyarországba és újból elfoglalta helyét a társadalom élén. Azaz Ákos mester egy minden vagyonát elveszített barátra emlékezett vissza és jelezte előtte a sorok között együttérzését, vagy a hatalmát visszanyert nagyúr előtt mutatta be hódolatát.

265