Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen I. (visszaemlékezés)

és hálálkodásomat csak egy szerény „nincs miért”-tel hárította el. Nevét nem árulta el és sohasem sikerült megtudnom.

Pattanásig feszülő idegekkel érkeztem a határra. Egyedül ültem a prá- ga-párizsi kupéban. Az NB egyenruhás ellenőr elkérte útiokmányomat. Fél- holtan az izgalomtól nyújtottam át neki Nansen-útlevelemet. Hosszasan nézegette, majd ezt mondta:

„Nincs csehszlovák kiutazási vízuma!”

„Az utazási irodában azt mondták, hogy erre nincs szükségem!” - szóltam.

A rendőrtiszt szúrós szemmel nézett rám. Biztosan felismerte nevemet és mindent sejtett. El vagyok veszve.

De mégsem. Idősebb ember volt, akinek az arcán meglátszottak az élet szenvedéseinek nyomai. A szeméből részvét sugárzott. Néhány másodperc múlva, ami örökkévalóságnak tűnt, egész halkan ezt mondta:

„A kiutazási vízum szükséges, le kellene Ont szállítanom a vonatról, de mondja csak: vissza akar jönni Csehszlovákiába?”

„Nem” - rebegtem.

„Akkor menjen Isten hírével.” Mosolyogva adta kezembe az útlevelet és kiment. Az őrzőangyal megint egyszer mellettem állt.

A vámkezelésen simán átjutottam és a vonat továbbvitt a megszállott Németország amerikai zónájába.

Csukott szemmel az út további részében nem szűntem meg imádkozni egy olyan igazi békéért, mely még megengedi, hogy egyszer visszatérhessek hazámba.

A vonat megállt és az amerikai rendőrség megjelenése azt jelentette, hogy szabad vagyok.

16