Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából - VI. Új utakon (tanulmány)
tevékenysége, akik a hetvenes évektől szinte már fanatikus elszánással faragták súlyos, nagyméretű köveiket. Egy ősi, ismeretlen hitvilág rejtelmes szentélyeire emlékeztetnek azok a különös kőkertek, amelyeket Mészáros Dezső Esztergomban és Visegrádon hozott létre műveiből. Veszprémi Imre hasonló következetességgel mitikus-kultikus titkokat hordozó jelszerű formákat készített, melyeket bizarr, szürreális hangulat vesz körül. Megintcsak másképp, de rokon ezzel a fajta kereséssel Cs. Kovács Lászlóé is, aki évezredes, már kövesedé - régi folyóágyból, mocsárból előkerült fatörzsekböl faragott különös hatású portrékat. A hetvenes években születtek meg Segesdi György Stabil mobil című krómacél kompozíciói, amelyek a címben megfogalmazott ellentmondással váltak jelképeivé annak a sokszor határozatlan és bizonytalan célú tájékozódásnak, ami ekkoriban a hazai képzőművészeti életre általában is jellemző volt. Míg az ö próbálkozásai előtt a korabeli kritika is meglehetősen tanácstalanul állt, addig a festőnek indult Paizs László áttetsző vagy anyagában színezett, ragyogó plexiüveg plasztikái viszonylag gyors sikert arattak. Az ő munkáinak technikai tökéletességében, formáinak nagyipari eleganciájában és műves tisztaságában hazánkban talán először jelentkezett az a fajta tárgyi civilizáció, ami gazdagabb országokban már évtizedekkel korábban a mindennapi életnek vált részévé. Segesdi György, Paizs László - s idő múlásával mind többen - (függetlenül eredeti művészi szándékuktól) gyakorlatilag szoborként viselkedő dísztárgyakat hoztak létre. Mások ezalatt éppen a plasztika irányából közeledtek ehhez a világhoz. Rétfalvy Sándor táj-szobrai, Kő Pál vagy Lóránt Zsuzsa miniatűrjei stilizáltságukban kezdtek hasonlítani a dísztárgyakhoz, s lett belőlük (sokszor) dísztárgyként viselkedő szobor. Mindez a tényleges eredmények minőségétől függetlenül is érdekes, mert egyértelműen és sokoldalúan dokumentálja a megújulás utáni elemi vágyat, ami a műfaj művelőinek legkülönbözőbb rétegeit is megérintette valamilyen formában. (Folytatjuk)
