Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Salamon Konrád: Püski Sándor köszöntése
hibáit s ránkerőszakolni tőlünk idegen módszereit. Ahogy Németh László fogalmazta: „szocializmus kell; - erre megy a termelés, technikai világ. De ha mi még csak ezután csináljuk, csináljuk úgy, hogy abban Európa háromezeréves géniusza, a vállalkozókedv se essék áldozatul a keleti kultúrák végzetének: a bürokráciának.”9 S a megvalósultukat sem azért bírálta, mert „szocializmus, hanem mert a szocializmusnak egy alsóbbrendű fajtája, mely lehet hasznos, ahol már megvan, de nem lehet eszmény, ahol még nincs.” A népi gondolat a magyar élet egészének megújulását a minőség forradalmában látta, hisz - Németh László szavaival - „A szocializmus az alsó néposztályok kapitalizmusa; ugyanaz az életszemlélet s hozzá a társadalom alulról nyíló perspektívája.” ^ Ezért figyelmeztette korát, mert akik „a társadalom átalakításáért küzdenek, nem hajlandók erről a kérdésről gondolkodni. Megakadályozza őket a tételes tunyaság és a hamis fegyelem. Úgy érzik, a forradalom az elosztás kérdése. [...] Elismerem, hogy szükség van az elosztás reformjára, s a közösséget inkább elfogadom kizsákmányolónak mint a magánembert. De nem hiszem, hogy az elosztás meggyógyíthatja az élet mély baját. Az igazságosan elosztott javak, mégha bőségesek is, létminimumot jelentenek, amíg az ember munkájában nem találja meg legfontosabb javát. Az elosztás forradalma ideig-óráig talán megnyugtatja az emberiség igazságérzetét, de ha nem lép tovább, még boldogtalanabbá teszi az egyént.”1 Ilyen és hasonló gondolatokat lehetett olvasni az akkor harmincas éveikben járó népi íróktól, s az általuk megalkotott népi gondolat volt az, mely haza és haladás kérdésére egyaránt korszerű válaszokat tudott adni. Ezért csatlakozott hozzájuk a korszak fiatal magyarságának java, köztük az a békési szegénysorról származó fiatalember, aki a harmincas évek második felében életét a népi gondolat terjesztésének szolgálatába állította, s akinek kiadói munkássága a magyar könyv történetének egyik legszebb fejezete: Püski Sándor. S ha róla szólunk, nem feledkezhetünk meg élete párjáról, Zoltán Ilonáról sem. E két csodálatos embernek a házassága épp olyan nagyszerű, mint kiadói tevékenysége. Együtt, egymásért és az ügyért. A család és a házastársi hűség eszményeit gúnykacajjal övező korszak kifosztott örökösei egyszer majd bennük és a hozzájuk hasonlókban fogják keresni az erkölcsi megújuláshoz és az új minőség forradalmához is az alapozó értékeket. JEGYZETEK l(Féja Géza): Mit akarnak a Márciusi Fiatalok? = Előőrs, 1932. márc. 20. *Németh László szavait idézi Pálóczi Horváth Lajos: írók az írói estről = Magyar Út, 1941. jún. 12. 5. p. 3Németh László: Kisebbségi sors = Magyar Élet, 1943. 6. 4-5. p. *Féja Géza: A magyar vonal = Magyar Élet, 1943. 8. 1-2. p. 6Németh László: Magyarok kibékülni! In: Kisebbségben, Bp. 1942. Ill—IV. 207. p. 6Szárszó. Bp. 1983. 339. p. Féja Géza fólszólalása. 7A Márciusi Front kiáltványa = Válasz, 1937/11. 698. p. *Bibó István levele Szalai Pálhoz. In: Bibó Emlékkönyv, 177. p. fl'Németh László: Az értelmiség önérzete. = Magyar Út, 1942. márc. 26. 3. p. l0Németh László: Töredék a reformról. In: A minőség forradalma, Bp. 1940. IV. 171. p. 11Németh László: Három kortárs. Id. h. II. 28. uNémeth László: A minőség forradalma. Id. h. I. 11. 165
