Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)
298. Horváth J.: Acta ArchHung. 19. 1971. 382. „közszabadot” fordít. E korban nem lehet.) Árpád és vitézei a hozzájuk jött vendégekkel együtt mulatoznak, ezek a hospites ugyanúgy a sereg része, mint a többiek. Csakhogy ez a kép a XIII. századra jellemző, sőt a tatárjárás utáni időre, amikor a servientes regis már nobilis, nemes is, vagy éppen megfordítva, s a conditionarius-réteg kialakulása is ezzel párhuzamos (vö. Mályusz E.: i. h.). Ezzel együtt azzal is tisztában kell lennünk, hogy az Anonymusnál megjelenő társadalmi rétegek kibontását, egyértelmű lehatárolását nehezíti az, hogy nála gyakran nem az egész társadalomról, hanem annak hadseregéről esik szó. Mindenesetre a fentiek után Szilágyi rétegezése helyett a következőt ajánlhatjuk: dux primates, principes, iobagiones, nobiles milites, nobiles servientes, rustici, milites (nobiles) servientes/civiles servi (SRH I. 51, 16) Nem gondolhatjuk, hogy ez a rétegződés valaha is azonosítható lenne az Árpád-kor bármelyik időszakának társadalmi szerkezetével. Amely korral valamennyire is azonosítható, arra már az előzőekben utaltunk, mint ahogy arra is, hogy itt a társadalmi rétegződés meg a hadsereg sajátosan és elválaszthatatlanul keveredik. E körülmények ellenére sem valószínű azonban, hogy ezt a rétegződést a XIII. század, ill. annak második fele elé tudnánk helyezni. Nem véletlen azonban, hogy Szilágyi legfontosabb érvei e témakörből származnak, mint ahogy éppen ezért tárgyaltuk adatait fordított sorrendben. Mert hiszen - a rétegződés jellemzőitől függetlenül: ezek - mint láttuk, XIII. századiak lehetnek - tény, hogy a legfelső réteg megnevezései, a primates, principes, de a iobagiones is, a Szilágyi által választott III. Béla korra utalnak, legalábbis Szilágyi adatgyűjtése alapján. Ezeket emeli ki egyébként dolgozatának kivonatában is (SRH II. 632). Nos, lássuk az előkelőkre, a legfelső réteg megnevezéseire vonatkozó adatokat: Primates Az erre vonatkozó adatokat Szilágyi 1137-től 1172-ig követi (Száz. 1937. 16). E szó a förendűekre azonban már 1075 és 1093-ból ismert (uo. 18), tehát Szilágyi végül is Valami XI—XII. századi folyamatosságot állapíthatna meg. Meg kellett azonban lennie a jelölésnek korábban is, mert a krónikákban azt olvashatjuk, hogy amikor I. András a német császárhoz küldi fiát, Salamont, akkor több magyar primates kíséri (SRH I. 356.: „Secuti sunt autem eum plurimi primates Hungarie”). Ez a szövegrész az ősgesta része (Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink i. m. 83), azaz itt egy XI. század közepi primates említéssel találkozunk. Anonymus kronológiája szempontjából azonban ezzel együtt problematikusak Szilágyi 1172-ig terjedő adatai. III. Béla idejében (1173-1196) ugyanis nincs adatunk az előkelők ilyen jelölésére. Mint Csóka J. L. mondja: ^Ha... a primates szó III. Béla uralkodása idejére már teljesen eltűnt az okleveles frazeológiából, akkor nehéz elhinni, hogy azt a szót éppen III. Béla egykori jegyzője használta volna oly feltűnően nagy számban” (Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 438-8). Ez a jelenség Csóka szerint III. Béla kora ellen és II. Béla, ill. II. Géza kora mellett súlyos érv. Azonban a primates, majd egy százados lappangás után éppen a XIII. század közepe táján bukkan fel újra az előkelők megjelölésére. Az 1242-ben íródott Planctus, Siralomének a tatárdúlta Magyarországról (Juhász L.: SRH II. 591) „pontifices et primatos (sic! helyesen: primates)” kifejezést használ Magyarország egyházi és világi előkelőire (SRH II. 594). Itt ugyan egy versszöveg részletével állunk szemben, amely a főpapot is pontifexnek mondja, azonban nem kétséges, hogy Magyarországon — legalábbis egyházi körökben - ekkoriban bevett volt a fourak primates megjelölése; egyházi körökön kívül meg nem igen írtak akkoriban. Ne ez legyen azonban az egyetlen ekkori adatunk. Krónikáinkban a Gutkeled-nemzetségről azt olvashatjuk, hogy „generatio de primatibus Sueuie 141
