Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Martos Gábor: "Kultúrává kell tenni a kultúrát, irodalommá az irodalmat" (Beszélgetés Markó Bélával) (interjú)
MARTOS GÁBOR „Kultúrává kell tenni a kultúrát, irodalommá az irodalmat” BESZÉLGETÉS MARKÓ BÉLÁVAL* A te Forr ás-köteted két évvel előzi meg Szőcs Géza Forrás-kötetét; tehát te — a skatulyák szerint - második Forrás-generációs vagy; mégis a költészeted mindenképpen előfutára Szőcs és az utána jövők nemzedékének lírájának; sok vonatkozásban nagyon is hasonló lírát műveltek. Te hol látod a saját helyedet a „Forrás-térképen”? Az az érzésem, hogy minden skatulya egyszerűsít; nyilván a valóságos helyzet azért ennél bonyolultabb; illetve bonyolultabb volt, hiszen mára már az erővonalak azért elég tisztán láthatók. Sem én, sem a velem egyívásúak - tehát a szűkebben vett nemzedéktársaim - nem vagyunk a második Forrás-nemzedékhez sorolhatók, egyszerűen azért, mert annak a beskatulyázása, besorolása, tulajdonképpen akkor, amikor a mi első könyveink megjelentek, már lezárult. Az én Forrás-kötetem 1974-ben jelent meg; akkorra már a második Forrás-nemzedék létezett, jók körülhatárolt volt, sőt tulajdonképpen a legmarkánsabb képviselői már tagadni is kezdték ezt az egy nemzedékhez... nem is annyira egy nemzedékhez, mint egy irányzathoz, egy csoporthoz való tartozást. Ez törvényszerű egyébként, mert nyilván minden egyéniség szembefordul előbb-utóbb ezekkel a skatulyákkal. Ha utólag visszatekintek, azt mondhatom, hogy mi, akik akkor egyszerre indultunk — többségünk Kolozsváron egyébként; tehát Adonyi Nagy Mária, Mózes Attila, Sütő István, Boér Géza, Szávai Géza, és még néhányan; nyilván most nem törekszem semmiképpen sem teljességre - vala- miképppen két generáció között léteztünk. A második Forrás-nemzedékhez talán azért álltunk közel, mert azt a - némiképpen népinek tekinthető - vonalat próbáltuk egy ideig még folytatni, amit ők megnyitottak, felszabadítottak; gondolok itt Farkas Árpádra, Király Lászlóra meg Magyari Lajosra; kevésbé például Csíki Lászlóra, vagy Kenéz Ferencre; tehát ott is polarizálhatok azért bizonyos irányok. A különbség a Szőcs Gézáék indulásához képest nem is annyira generációs különbség, hiszen az a néhány év nem nagyon számít, sőt mindenképpen szeretném azt elmondani, * MARKÓ BÉLA 1951. szeptember 8-án született Kézdivásárhelyen. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudó- mányegyetemen szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát; egyetemi évei alatt - 1971-1973-ig - az egyetem Gaál Gábor irodalmi körének vezetője volt, s állandó közreműködője az Echinox című diáklap magyar oldalainak. 1973-tól a marosvásárhelyi Igaz Szó című folyóirat szerkesztője; 1990 januárjától a lap jogutódjának, a Látónak főszerkesztője. Az 1990-es első szabad romániai választáson országgyűlési képviselővé választják. Eddig tizenegy kötete jelent meg (nyolc versválogatás - ebből egy Magyarországon egy verselemzés-gyűjtemény és két gyermekverskötet); szerepel több antológiában is; rendszeres szereplője a romániai és a magyar irodalmi lapoknak. Gyakran fordítja román költők verseit; antológiákat szerkesztett fiatal erdélyi magyar költők műveiből 122
