Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Margaret Canovan: A populizmus változatairól (tanulmány) (Gyurácz Ferenc fordítása)
mint egy baj diagnózisát: a szónak erős elítélő felhangjai vannak, és nemcsak egy társadalmi jelenséget, hanem egy politikai és morális problémát jelöl. Ahol pedig a populista demokrácia kerül szóba, ott a nézőpont ismét egyszer megváltozik. Ez min- denekfölött a népfelség elmélete és jellegzetes reformjavaslatok sorozata, amely nyitott az értelmes ellenvetésre és alkalmas az értelmes megvédésre. Ellenben a politikusi populizmus egy sajátos politikai stílusra vonatkozik, és az összehasonlító politikatudomány analitikus kategóriája. Mindezek a különbségek eléggé bonyolultak, de amidőn a kategóriáink populista szindrómákba rendeződnek, a kifejezés jelentésének még egyszer módosulnia kell. Ebben a könyvben megpróbáltunk figyelmet fordítani a kifejezés e különböző funkcióira csakúgy, mint a különböző jelenségekre, amelyekre utalhat. Ez azt jelenti, hogy megkíséreltünk a megfelelő módon foglalkozni a populizmus különféle alakjaival - felismerve például, hogy nem lehet megfelelő, ha ugyanazon a módon tárgyaljuk a politikai elméletet mint a történeti mozgalmat, sem pedig, ha hasonló módon foglalkozunk az erkölcsi problémával mint a szociológiai értelmezéssel. Tekintettel azonban arra, hogy ugyanaz a szó használatos az összes különböző értelemben, elkerülhetetlen, hogy a jelentések átragadjanak egyikről a másikra, elősegítve az uralkodó zűrzavar kialakítását. Végezetül nézzünk szembe a kérdéssel, amelyet az olvasó talán kezdettől fogva feltehetett. Ha ilyen sok különböző jelentése van a kifejezésnek, értelmes fogalom-e a „populizmus”? Vagy túlságosan konfúzus ahhoz, hogy bármit is jelentsen? Egy dolog biztos: ha a „populizmus" fogalma nem létezne, nem volna társadalomtudós, aki azt szándékosan kieszelje; ahhoz túlságosan félreérthető a kifejezés. Sokkal jobb volna különböző szavakat kigondolni a benne rejlő különböző jelenségek leírására. Csakhogy a kifejezés létezik: szilárdan betelepedett számos nyelvbe, mind a tudósok, mind az újságírók állandóan használják. Nem szabadulhatunk meg tőle, és ez a könyv abban a hitben íródott, hogy e fogalomnak nem szükséges reménytelenül zavarosnak lennie, és valóban segíthet azonosítani azokat a politikai jelenségeket, amelyeket tanulmányoznunk kell, feltéve, ha vesszük a fáradságot, hogy kibogozzuk a változatos szálakat, amelyek a használatában egybefonódtak. Nem valószínű, hogy az általunk tett disztinkciók elégségesek ahhoz, hogy megszüntessék a kifejezést övező valamennyi kétértelműséget, és biztos, hogy mások tökéletesíteni kívánják majd az itt ajánlott tipológiát. De reménykednünk kell abban, hogy ez az elemzés legalábbis segíteni fogja a tisztázás folyamatát, amelyre azért van szükség, hogy a politikatudomány szótárának egyik legzavarosabb szavát pontos és könnyen alkalmazható fogalommá változtassuk. JEGYZETEK 1. Peter Wiles: A Syndrome, Not a Doctrine: Some Elementary Theses on Populism. In: Ghita Iones- cu and Ernest Gellner, eds.: Populism: Its Meanings and National Characteristics (London, Weidenfeld and Nicholson, 1969.), 166. p. 2. Uo. 171 p. 3. Uo. 172 p. 4. V. 8. a Stein Rokkan által irt, Norvégiáról szóló fejezetet in: R. A. Dahl, ed.: Political Oppositions in Western Democracies (New Haven, Yale University Press, 1966.); S. M. Lipset and Stein Rokkan, eds.: Party Systems and Voter Alignments: Cross- National Perspectives (New York, The Free Press, 1967.). 6. Az egyik példa G. K. Chesterton. V. ö.: Margaret Canovan: G. K Chesterton: Radical Populist (New York, Harcourt Brace Jovanovich, 1977.). 6. Úgy látszik, hogy ez a szó értelme a Nigériai Népi Felszabad!táai Párt prograrryában, amelyet A 7. fejezet élén, a 260. oldalon idézttlnk. 7. Richard L. Sklar a Nigerian Political Parties (Princeton, Princeton University Press, 1963.) c. könyvében alig gondol többre, amidőn pártokra alkalmazza a terminust; ld. könyve 8. fejezetét. 8. Ez a legerősebb ellenvetés Ernesto Laclau utóbbi, mesterkélt kísérletével szemben, amely a populizmus marxista elméletének kialakítására irányult („lbwards a Theory of Populism’, in: E. Laclau: Politics and Ideology in Marxist Theory: Capitalism - Fascism - Populism. London, NLB, 1977.). Laclau nagy erőssége, hogy a korábbi teoretikusoknál sokkal inkább hajlandó elismerni a populizmus sokféleségét Érvelése szerint a populista 1122
