Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Margaret Canovan: A populizmus változatairól (tanulmány) (Gyurácz Ferenc fordítása)

ellenséges érzületével, vagy a progresszívek politikusok iránti bizalmatlanságát azzal, hogy Peron valóban mozgósította a „népet” az oligarchia ellen. Vagyis ha azt mondjuk, hogy minden populista a népért és az elit ellen küzd, akkor ez teljesen igaz, de nem segít sokkal többet, mintha azt mondjuk, hogy minden vallási vezető helyesli a szentséget, és ellenzi a bűnt.

Ezért még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy noha nagyon sok átfedés és hasonlóság van a különböző populizmuskategóriáink között, nem vezethetők vissza egyetlen magra. És az egyik fontos ok, amely miatt ellent kell állni annak a kísértésnek, hogy az összes populista jelenséget egyetlen kategóriába erőltessük, az, hogy az általunk megkülönböztetett változatos populizmusok nem egyszerűen ugyanannak a dolognak a különféle változatai: sok esetben különböző fajta dolgok, és egyáltalán nem lehet őket közvetlenül összehasonlítani.8 Ez bővebb kifejtést igénylő téma, és a legkönnyebb lesz egy hozzákapcsolódó kérdés révén megközelíteni.

Néha megkérdezik, hogy a populizmus jellegzetesen ideológia-e vagy mozgalom.9 Tényeink fényében az a válasz, hogy attól függ, melyik fajta populizmusról van szó. Ha az utolsó kategóriánkat, a politikusi populizmust vesszük, akkor az ideológia nyilvánvalóan nem fontos jellemvonás, mivel az ilyesféle egyesítő kampány legtöbb változata óvatosan kerül minden, a sajátos ideológiai állásfoglalásokhoz hasonló megosztó tényezőt. A Peron-stílusú populista diktatúra hasonló okokból hajlik az ideológiaszegénységre. Másfelől, az amerikai populizmus, a kelet-európai paraszti populizmus, a narodnyicsesztvo, az albertai Social Credit, a saskatchevani C. C. F. (a két utóbbi nyugat-kanadai farmermozgalom az 1930-as években jött létre - a ford.) közül kétségtelenül mindegyik mozgalom volt, de kisebb vagy nagyobb mértékig volt ideológiájuk is. Természetesen rá kell mutatni, hogy ezek az ideológiák különbözőek és valójában egymást kölcsönösen kizáróak voltak, és így nem összegződnek egy egyedüli, mindent felölelő populista ideológiává. A sajátosan populista ideológiához legközelebb valószínűleg a populista demokráciát tehetjük, amely elsődlegesen elméleti jellegű, noha különböző időkben léteztek mozgalmak, amelyek a megvalósítását célozták.

Nem adhatunk tehát egyszerű választ arra a kérdésre, hogy a populizmus mozgalom-e vagy ideológia, és ennek megkísérlése az anyagunk egy fontos és zavarbaejtő vonását hozza felszínre. Ez pedig az, hogy a különböző „populizmusok”, amelyek feltűnnek az irodalomban, és amelyeket megpróbáltunk kibogozni egymásból, nem könnyen hasonlíthatók össze. Jó néhány közülük teljes mértékben különbözik egymástól, s nemcsak tapasztalati különbségeket tükröz, hanem az őket elnevezők különböző megközelítéseit és érdekeit is. Másként szólva, a „populizmus” terminus különböző használati módjai e különböző kontextusokban különböző elemzési módokat igényelnek.

Hadd érzékeltessük ezt az anyagunkra való visszatekintéssel. Mindkét esetben, amelyektől elindultunk, az amerikai és az orosz populizmus esetében a „populizmus” történelmi fogalomként használatos az egymással kapcsolatban lévő történelmi személyek és események elismert csoportjának megjelölésére. Bár a két mozgalom lényege különbözött egymástól, mindkettő hasonló felfogás szerint nyer megnevezést. Amikor ellenben az agrárius mozgalmakat általában tárgyalják, a „populizmust” rendszerint másképp, értelmező kategóriaként használják, azért, hogy bizonyos fajta agrárius mozgalmakat és nézeteket összekapcsoljanak bizonyos társadalmi-gazdasági körülményekkel. A „populizmus” inkább szociológiai, mintsem történelmi kategóriává válik. Amikor az amerikai, az orosz és a kelet-európai tapasztalatból általánosítva farmerpopuliz- musról, parasztpopulizmusról vagy értelmiségi populizmusról beszéltünk, akkor mi ugyancsak elmozdultunk a történeti kategóriáktól a szociológiaiák felé.

Amikor a populista diktatúrához vagy a reakciós populizmushoz fordulunk, akkor úgy látszik, hogy megint egyszer általános szociológiai kategóriákkal foglalkozunk. Csakhogy itt belép egy többletelem, mivel ezek a kifejezések távolról sem értékmentesek. A „populizmust* mindkét szóban forgó értelemben rendszerint úgy használják,

1121