Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Cennerné Wilhelmb Gizella: Széchenyi István arcképei (tanulmány)

Eybl, Franz: Gróf Széchenyi István (Litográfia, 1842.)

(Da.ba.si András fotója)

lásokkal teletűzdelt grafika célja az volt, hogy egy nemzet és egy korszak emlékezését tálja a néző elé. Kár, hogy éppen az eszmei túlterheltség miatt kevés teret engedett az igazi, spontán érzelmeknek.

Volt azonban olyan emléklap is, amelyen nem találunk transzcendentális figurákat, s a cím ilyen egyszerűen hangzik „A nemzet legelső napszámosa”. A kompozíció közepén Széchenyi angol öltözetben, a portré körül tevékenysége különböző területeire utaló ábrázolások. Egyszerűbb ízlésvilág, könnyen értelmezhető utalások, a lap nyilván azokhoz kívánt szólni, akik Széchenyi útmutatásai nyomán józanul akartak munkálkodni az elkövetkező években. Széchenyi a XIX. század végének sok visszatekintő, a nemzet e századbeli történetének fényes lapjaira emlékező alkotásán foglal helyet Kossuth és Deák egyenrangú társaként. Itt ö és Kossuth jelentik a két ellenpólust, Deák a kiegyenlítést. Ennek az ikonográfiái típusnak legmonumentálisabb, egyben művészileg is kiemelkedő példája a Nemzeti Múzeum lépcsőházi fríze, Than Mór alkotása.

A magyar történelem nagyjai közül keveseknek jutott olyan kedvező lehetőség, mint Széchenyi Istvánnak, hogy külsejét gyermekkora óta folyamatosan ismerjük. Portréi között a korabeli Európa és a XIX. századi Magyarország minden arcképválfaja megtalálható. Reprezentatív díszmagyaros arcmások az egykori főúri ősgalériák stílusában, vagy a hazai biedermeier államférfi megjelenítésének receptje szerint. Az osztrák miniatürfestészet kiemelkedő, privát szférába tartozó kabinetalkotásai. Zsáner- elemekkel kevert, tevékenységének fontos mozzanataihoz kapcsolódó ábrázolások. A sokszorosított grafika tömegtájékoztatási igénnyel készült lapjai, amelyek a közönség különböző rétegeihez különböző intenzitású művészi kifejezéssel szóltak. Élete végén pedig utoljára monumentális szoborportrén örökítették meg vonásait. Annyi stílus, ebben a mozgalmas korszakban, a XIX. század első kétharmadában feltűnik, kísérve a történelmi és társadalmi jelenségek hol óvatosan felszínre törő, hol lendületet vett változásait. Széchenyi portréi végigkísérik a hazai képzőművészet és festészet fejlődé1104