Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Cennerné Wilhelmb Gizella: Széchenyi István arcképei (tanulmány)

Daffinger, Moriz Michael:

Gr. Széchenyi István (Miniatűr, 1836)

(Dabasi András fotója)

A pesti művészeti élet fejlődésének, különösképpen a portréfestészetnek nagy lendületet adott Barabás Miklós 1835-ös letelepedése. Barabás a bécsi biedermeiert, a nyugodt, megszokott mederben folyó polgári lét tetszetős realizmussal történő ábrázolását átültette a magyar művelődésbe, közelítette a hazai középnemesség ízléséhez. A tetszetős realizmus Magyarországon is megmaradt és fontos szerepe volt a magyar díszruhák tartozékainak pontos, nemzeti jelleget kiemelő ábrázolásában. A negédes nőalakok mellett felvonulnak a korabeli politikai és kulturális élet vezető személyiségei s aprólékos, sima festésmodorral megfogalmazott portréikat körüllengi fontosságuk diszkrét tudata. Barabás az 1840-es években, Széchenyi legnagyobb népszerűségének idején több egész alakos portrét festett róla vármegyeházák megrendelésére (Nagyvárad, Selmecbánya). Ezek a díszmagyaros képmások, mint az ekkor divatba jött vármegyeháza nagytermeket díszítő galériák, általában a barokk főúri portré stílusából, kompozíciós beállításából indultak ki. Barabás ábrázolási típusát kőrajzban is közrebocsátotta. Az álló figura kevés dinamizmussal beállított mozdulata, a délceg tartás a saját céljaiban hajthatatlan egyéniségre utal. A díszruha kevés részlete mellett inkább az arcot emeli ki a mester, bár sajátos stílusa nem kedvezett Széchenyi valódi egyénisége bemutatásának. 1848-as olaj-képmásán Barabás a mellképbeállítás kevés részletre kiteijedő öltözékén túl nagyobb hangsúlyt ad az arc és benne Széchenyi korabeli leírásokból is ismert jellemzői visszaadásának.

A magyarországi képzőművészeti élet örvendetes fejlődése már lehetővé tette az 1840-es években, hogy ne csak a reprezentatív műfajban keletkezzenek újabb Széche- nyi-ábrázolások. A korábbi műgyakorlatból már ismert főúri dilettáns-rajzra megy vissza az az akvarell, amely Széchenyit angol divatú öltözetben örökíti meg lovon, a Lánchíd építésénél. A kompozíciót Gróf Andrássy Manó nyomán Sterio Károly, a XIX. század első felének-közepének főképp mozgalmas népélet- és sportképeket alkotó mestere vetette papírra. Sterio könnyű kézzel megfogalmazott jelenetén az előtér hangsú1100