Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Salamon Konrád: Miért a sok felesleges indulat? (Hozzászólás Vekerdi László vitaindítójához) (esszé)
SALAMON KONRÁD Miért a sok felesleges indulat? HOZZÁSZÓLÁS VE KÉRDI LÁSZLÓ VITAINDÍTÓJÁHOZ Szellemi, politikai életünk rosszkedvű. Némi reményt ad, hogy egyre többen látják: ezen változtatni kell! Mert kártékony és torz az az állapot, melyben a magyar értelmiség különböző felfogású csoportjai nem egymás ellenfeleiként, hanem ellenségeiként tevékenykednek. Annak érdekében, hogy reményünk lehessen az indulatmentes békekötésre, át kell tekintenünk az ellenségeskedést kiváltó okokat. I. Minden olyan társadalomban, mely a korszerűsítés kényszere elé kerül, vita kerekedik arról, hogy a modernizáció érdekében milyen külső mintákat kövessenek, hogyan illesszék azokat a belső tényezőkhöz, s melyek azok a hazai hagyományok, szokások, intézmények stb., amelyeket meg lehet és kell őrizni, avagy a korszerűsítés érdekében el kell vetni? Természetszerűen két tábor alakul ki: az egyik a korszerűsítés sikere érdekében hajlamos a belső tényezők, a történelmi értékek lebecsülésére; a másik viszont arra figyelmeztet, hogy csak a belső tényezők és nemzeti hagyományok figyelembevételével lehet sikeres a korszerűsítés. II. A magyar társadalom 1849, illetve 1867 után kettészakadt, mert amíg az ipar és a kereskedelem szabad fejlődésnek indulhatott (városi Magyarország), addig a mezőgazdaság - a nagybirtokrendszer érinthetetlensége miatt - nem tudott polgárosodni, zsákutcába jutott (vidéki Magyarország). Ez a kettésza- kadtság alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy az 1918-as őszirózsás forradalom elbukott, mert a városi Magyarországból kikerülő forradalmi erők nem tudtak mit kezdeni a vidéki Magyarországgal, nem tudták azt maguk mellé sorakoztatni. A vidéki Magyarországnak pedig még nem volt ereje ahhoz, hogy társadalmi részarányát akár csak megközelítő súllyal is bekapcsolódjon a politikába. 1094
